Zorán 60 a Kongresszusiban

A legenda, az ikon, a példakép, a szupersztár szavak nem elegendőek, ha Zoránról beszélünk. Zorán az az énekes, aki egyszer csak komolyan kezdte venni ezt a „három perces” műfajt, és dalaiba képes – a kezdeti, egyébként nagyon népszerű, jópofa és kellemes viháncolás, kísérletezés után – belesűríteni a színpadon és az életben megszerzett, megszenvedett tapasztalatait.

Ismerünk tehetséges művészeket, akik nem akarnak felnőni, nem hajlandóak tudomásul venni az eltelt éveket, és meg sem kísérelnek megoldásokat találni, de még csak válaszokat sem keresni az élet dolgaira. Amikor – három évtizeddel ezelőtt – színpadra lépésének harminc éves ünneplésére készült Zorán a BS-ben, szíven ütött válasza arra a kérdésemre, hogy lesz-e szép holnap, ami egyébként az akkor megjelent nagylemezének címadó dala volt. Zoránt idézem: „Szüleink a mi generációnk számára álmodták-remélték a szépet és a jót, de én már akkor boldog lennék, ha a mi gyerekeinknek lehetne legalább egy kicsit jobb, mint nekünk volt. Úgy tűnik, mi megmaradunk kísérletezős generációnak: most éppen a polgárit is, meg a demokráciát is, meg a toleranciát is, meg a szeretetet és összefogást kísérletezik ki rajtunk… De nehogy azt hidd, hogy panaszkodom, a pályámról szóló könyvem utolsó oldalait éppen most faxoltam Budapestre, s ahogy ennek kapcsán is lepergett előttem az elmúlt harminc évem, úgy érzem, önteltség nélkül mondhatom, hogy egyfajta progresszív rockvonulatnak résztvevője voltam. S ha már a jövőről kérdezel, hát ugyanezt ígérhetem: a mi háromperces műfajunkban próbálunk továbbra is mindannyiunkat foglalkoztató gondolatokat megfogalmazni, a ma lenyomatát hitelesen elkészíteni, rögzíteni. Ez a mi vállalásunk és felelősségünk. A többi a politikusoké.”

Úgy érzem, a két állandó alkotótárs, Presser Gábor és Sztevanovity Dusán megemlítése nélkül nem lehetséges Zorán életművéről cikket írni. A Szép holnap előtt napvilágot látott nagylemez Az élet dolgai címet kapta. Presserrel és Dusánnal még Zorán Nyúl utcai lakásában egy hatalmas tál cseresznye elfogyasztása közben beszélgettünk az élet dolgairól. „Az élet nagy dolgai egyáltalán nem miattunk, hanem saját maguktól változnak meg – vélekedett Dusán. – Az LP címe a lemezen szereplő utolsó nóta címe is egyben. Ez amolyan kis összefoglalás akar lenni. Azt hiszem, nem kell életre-halálra eldönteni, hogy most aztán nagyon az élet dolgairól akarunk beszélni, hiszen lehetetlenség másról, mint az élet dolgairól nótát csinálni. Nem arról van persze szó, hogy nem igyekeztünk olyan dalokat válogatni, amelyek a legjellemzőbbek voltak ránk a munkafolyamat idején.”

Presser Gábor szerint direkt dolgok nem maradtak a lemezen. „Az általunk legjobbnak tartott új szerzeményeink gyűjteménye ez az LP. Emlékszem, hogy voltak elképzeléseim arról, hogy mit is akarok, de ezek megváltoztak munka közben és már nem is lényeges, hogy mi volt az eredeti. A legfontosabbakat közösen döntjük el: melyik dal marad, melyik nem, ki szerez még zenét rajtam kívül, és melyik zenész szerepel. Gyakran már ki sem kell mondanunk a szavakat, már értjük egymást, és döntünk. Sok mindent egyébként nem is lehet szavakkal megfogalmazni, mert egyértelműen érzékelhető, de szavakkal elmagyarázhatatlan. Akár az élet legfontosabb dolgai.”

Egy szó mint száz, ha Zoránék szép holnapot nem is, de szép vasárnapot mindenképpen garantálni tudnak március 17-én délután 16 és este 20 órakor a Budapest Kongresszusi Központban.

Horváth Gábor Miklós