Mungiu Magyarországon

Cristian Mungiu román filmrendező neve tizenöt éve csenghet ismerősen a magyar mozilátogatók fülében. Igaz, Mungiu úr nem a habkönnyű témák feldolgozásának a filmes szakmában nemzetközi hírnevet szerzett és nem akármilyen díjakkal elismert mestere, így rendkívüli népszerűségére, alkotásainak telt házas vetítéseire hazánkban sem számíthatunk. Mungiu durván öt évenként jelentkezik új filmmel kis belga, francia, svéd segítséggel.

Amikor az elmúlt két évtized egyik legmegrázóbb filmjét láttam (Négy hónap, három hét, két nap címet kapott), nem volt nehéz megállapítanom, hogy az abortusztilalom idején Romániában játszódó történet olyan súlyos lelkiismereti kérdésekkel szembesíti a mozinézőt, amelyekkel kevésbé szigorú körülmények között sem szívesen találkozik. Pedig Mungiu egyáltalán nem túloz, ennyire sötét a közép-kelet-európai valóság: csak hazánkban húsz év alatt hatmillió magzat élete szakadt meg, ha nem is a filmben láthatóhoz hasonló könyörtelen és kíméletlen módon, de méltatlanul, embertelenül.

„Ezek a lányok önvédelemből teszik azt, amit tesznek – mondta Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója a budapesti Párbeszéd Házában a vetítés után, ahol beszélgetés követte a székbedöngölő film megtekintését. – Azt hiszik, hogy életükre tör a magzat. Nem sejtik, hogy az abortusz után még nagyobb sebbel a testükön-lelkükön kell élniük tovább.”

Mungiu Dombokon túl című filmje szintén nem könnyű sorsú emberekről szól. Alina és Voichita egy moldáviai árvaházban találkoztak, felnőttkorukban pedig örök hűséget fogadtak egymásnak. Alina mégis új életet akar kezdeni Németországban, de hamarosan kiderül, hogy Voichita mindennél fontosabb számára. A lányt azonban kolostorban találja, aki már nem is szándékozik elmenni onnan.

Az Érettségi című filmből egy erdélyi hegyi kisvárosban praktizáló orvos és a lánya életét ismerhetjük meg. A nagyszerűen tanuló lány érettségi után külföldre akar menni, élve pszichológia szakos ösztöndíjával. Záróvizsgája előtt brutális támadás éri, ami megváltoztatja édesapja és az ő életét, terveit, gondolkodásmódját, szemléletét, értékrendjét is.

A hazai mozikban mától látható R.M.N. című film szintén Erdélyben játszódik, és szintén Cannes-ban mutatkozott be, ahogyan Cristian Mungiu filmjei általában. Az R.M.N.-ben románul, magyarul, németül, angolul és franciául beszélnek a színészek, akik között örömmel fedezhetjük fel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának magyar színművészeit is.

A történet nagyon ismerős. A főhős külföldön próbál szerencsét, hogy a munkalehetőségekben nem túl gazdag, havasok között fekvő erdélyi szülőfalujába egy kis pénzzel tudjon visszatérni, ahol számára két fontos ember várja: fia és egykori szerelme, aki nem a gyermek édesanyja. A magánéleti bonyodalmakat idegenek érkezése tetézi a faluban. A közösség egy része nem hajlandó elfogadni, hogy ázsiai dolgozók „szennyezzék be” a pékségükben készült árukat. Főleg a Trianon után másodrendű állampolgárokká minősített székely-magyarok képtelenek tudomásul venni, hogy már megváltozott a világ körülöttük. Az üzem nyereséges működése mindenki számára előnyös, a „betolakodók” végeredményben a lakosság felemelkedése, a falu szerény gazdasági helyzetének megváltoztatása, az ő sorsuk jobbra fordítása érdekében dolgoz(ná)nak. A lakosság úgy érzi, már annyit nyelt, hogy semmiképpen sem tud és akar megértő, befogadó, elnéző, barátságos lenni. Az ellenségeskedés, a sokáig elfojtott indulatok, a gyűlölet azonban egyre nagyobb nyugtalanságot, félelmet és rettegést szül. Már nem lehet tudni, ki kivel van, ki kinek az érdekében cselekszik, mi miért történik.

Mungiu nagyon otthon van ebben a hamisítatlan és semmi máshoz nem hasonlítható vad kelet-európai témakörben. A sok keserűség, megaláztatás, bosszú, lelki terror, a még mindig erőteljes babonával keresztezett bigott vallásosság ingoványos talajra viszi a gyilkos ösztöneit szabadjára engedő, nagyrészt tanulatlan, könnyen befolyásolható, irányítható embereket, akiket nagyszerűen formálnak meg a biztos szemmel kiválasztott színészek.

16 éven aluliak számára nem ajánlott! Forgalmazza a Cirko Film.

Horváth Gábor Miklós