Most vagy Csongor

Időről időre heves viták tárgya, hogy egy klasszikus darabot nem szentségtörés-e mai környezetbe helyezni, vagy egy mindenki által ismert történethez illik-e hozzáírni ezt-azt, szabadjára engedve meseszövő fantáziánkat.

Vörösmarty Mihály egyik legnagyobb hatású műve, a Csongor és Tünde mintha maga kínálná színpadra állításának „aktualizálását”: Csongor alig-alig elviselhető, hétköznapi, szürke életéből álmai világába menekül. A székesfehérvári Vörösmarty Színház Kozák András Stúdiójában

látható Csongor és Tünde előadás Czukor Balázs rendezésében egy sokat tapasztalt, sorsát, körülményeit megváltoztatni képtelen, kiábrándult, végtelenül elkeseredett, de az élet szépségében, a szerelem csodájában még reménykedni tudó főhőst (Sárádi Zsolt) állít elénk, aki nyomasztóan szűk szobájából a végtelennel határos mesevilágba indul tündérkeresőbe.

Hányszor veszünk kezünkbe egy könyvet, ülünk be egy moziba, egy színházi előadásra, térünk be egy kiállításra, hogy kiszakítsuk magunkat a valóságból!

Sárádi Zsolt szimpatikus Csongor: annak ellenére, hogy semmi biztatót nem talál az életében, nagy kalandot vállal. Belép a mesék világába, amelynek különös játékszabályai vannak, de ez a fantázia szülte világ az egyetlen, amely életben tudja tartani és valamiféle utolsó szalmaszálként mégis összekapcsolja a valósággal. Életmentő útja során olyan figurákkal találkozik (beleértve Tündét, Erdős Lilit is), akik nem titkolják, hogy teljesen más az a világ, ahol és ahogy ők léteznek, de szívesen belemennek egy kis izgalmas játékba a szerelemre vágyakozó férfiúval.

Ha Vörösmartyval ültem volna a nézőtéren, merem állítani, hogy lelkesen üdvözli Czukor „aktualizálását”, különösen akkor, ha néhány hetet el is töltött volna előtte a mi kis országunkban.

Márciusi Ifjaink 1848. március 15-én véghez vitt történelmi jelentőségű tetteit kisiskolás korunkban is fel tudtuk sorolni, de az apró részletek nyilván örökre elvesztek a titkok birodalmában. A Most vagy soha! című film két és negyed órába sűrítve meséli el e jeles nap történetét, nyakig belemászva a titkok birodalmába. A három forgatókönyvíró, Kis-Szabó Márk, Rákay Philip és Szente Vajk szerint így is lepereghetett volna a szóban forgó huszonnégy óra, tele olyan jelenettel, ami egy mai akciófilmből kihagyhatatlan, s aminek köszönhetően azok is szívesen megnézik, akiket nem csapott meg jótékonyan a (magyar) történelem szele. Az életéért és szerelméért verekedő Szendrey Júlia (Mosolygó Sára) és a költeményeiben nem igazán bízó, leginkább bolondozni szerető Petőfi Sándor (Berettyán Nándor), valamint a velejéig romlott rém (Horváth Lajos Ottó, Farkasch, a titkosügynök) úgy látszik a tiszteletet parancsoló nézőszámból, hogy nagyon is közel áll a ma moziba járó generációkhoz.

Horváth Gábor Miklós