Modern Art Orchestra -Count Basie

A Modern Art Orchestra október 22-én este a jazztörténeti sorozatában ezúttal az 1904-ben született és 80 évesen elhunyt zseniális zongorista, zenekarvezető és zeneszerző, Count Basie munkássága előtt tiszteleg. Basie az általa 50 éven át vezette zenekarával több generáció számára is a big band hangzás egyik meghatározó egyénisége volt.

 CountBasie1

A sorozat keretében olyan szerzőket mutatnak be, akik szerzeményeikkel, vagy átdolgozásaikkal mértékadó szerepet töltöttek be a műfaj elmúlt száz évében. Különös figyelmet szentelnek azon művészeknek, akiknek jelentős érdemeik voltak a nagyzenekari jazz-hangzás kialakításában, a jazz és a klasszikus zene műfaji határainak áthidalásában.

A zenekar nem pusztán zenei élménnyel várja a közönséget, hanem egy teljes előadás keretein belül vetítéssel, beszélgetésekkel kiegészítve, mutatja be az adott művész életét és pályáját, s így még jobban megismerhetjük az alkotó zenei élethez való viszonyát.

Count_Basie2Count Basie temérdek elismerése bizonyítja: a jazz és a swing meghatározó alakja volt. Említést érdemel kilenc Grammy-díja és életműdíja, a Reagan által adományozott Szabadság érdemrendje, beiktatása a Down Beat halhatatlanjai vagy a Nesuhi Ertegun jazz-halhatlanjai közé. Fél évszázadon át zenélt a világ nevezetes színpadain.

Zongorista édesanyjától ragadt rá a zenei tehetség. Dobolni kezdett, 15 éves korában váltott zongorára. Mindenesetre Duke Ellington zenekarában még dobosként alkalmazták. Fiatal korától csodálta Fats Valler zongorista és orgonista játékát, személyesen is megismerkedett vele, beajánlotta Katie Crippen and Her Kids együttesbe. Walter Page bőgős Blue Devils nevű zenekarában folytatta, húsz éven át játszott Page-dzsel. Eleinte némafilmeket is kísért.

Huszonöt évesen Bennie Motens együttesébe került, akinek halála után átvette a banda vezetését. Jimmy Rushing, Lester Young, Buster Smith és Buck Clayton és több más kitűnő művész volt a tagja a zenekarnak, amely Kansas Cityben lépett színpadra. A Decca kiadó készítette Count Basie és együttesének első felvételét 1937-ben New Yorkban. Híres számai, a Pennies From Heaven és a Jive at Five akkoriban készültek. A harmincas évek végétől 1946-ig a Columbiánál jelentek meg lemezei.

A 40-es évek a rhythm and bluesszal indultak Count Basie zenészéletében, több dala listára került. A legemlékezetesebbek közülük az I Want a Little Girl, a Rusty, Dusty Blues, a Jimmy’s Blues és a The Mad Boogie. Az ötvenes években héttagú kisegyüttessel játszott, majd ismét big banddel folytatta, ezt a formációt haláláig megőrízte. Count Basie-ékat 1957-ben a New York-i Waldorf Astoria hotel szerződtette – első színes bőrű zenekarként.

Az ötvenes években koncertezett először Európában, eljutott Magyarországra is. Azokban az években játszott zenekarával a híres Birdland bárban, Charlie Parker, Dizzie Gillespie és Miles Davis törzshelyén.

A hatvanas évek elején énekese, Jimmy Rushing távozott, az évtized végéig többi régi zenésztársát is újak váltották fel. A hatvanas évek elején Duke Ellingtonnal készítette a First Time! Count Meets Duke című albumot. A hatvanas évekre Count Basie és együttese megalapozta hírnevét az amerikai és a külföldi színpadokon, filmekben és a televízióban gyakran kaptak lehetőséget.

A beatkorszakban is talpon maradt, együttesével divatos számokat játszott. Kísérte Frank Sinatrát, Ella Fitzgerald-ot, Jackie Wilsont, Fred Astaire-t, Tony Bennettet és Sammy Davis Jr-t.

Voltak zenés kalandjai Vera Lynn-nel, Judy Garlanddal, Mario Lanzával, szerepet kapott Pat Boone tv-műsorában.

A hetvenes-nyolcvanas években a popos kalandoktól Count Basie visszatért a jazzhez. Életének utolsó éveiben sokat betegeskedett, szívrohama volt, de haláláig, színpadon maradt. Rák következtében hunyt el.

2004-ben a The Count Basie Story, valamint a Count Basie and The Friends 100th Birthday Bash című reprezentatív albumokkal emlékeztek születésének 100. évfordulójára. Lemezeinek száma jóval meghaladta a százat, a kiadók rendre előveszik a legsikeresebb korongjait, felvételeit.