Március 15. – Kossuth-díjak – ÉLETRAJZOK

Magyarország köztársasági elnöke – a kormány előterjesztésére – nemzeti ünnepünk, március 15., az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja alkalmából Kossuth-díjakat adott át. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának összeállítása a kitüntetettekről:

ALBERT GÁBOR József Attila-díjas író, műfordító, esszéista 1929. október 30-án született Egyházasharasztiban.
Érettségi után egy-egy évet végzett a pécsi pedagógiai főiskolán, a pécsi egyetem jogi fakultásán és a budapesti református teológiai akadémián, majd 1955-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar-könyvtár szakán szerzett tanári és könyvtárosi diplomát. Ezt követően az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa volt, 1964-1990 között a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Zenetudományi Intézetében a könyvtári és dokumentációs osztályt vezette. 1991-ben alapító főszerkesztőként jegyezte az Új Magyarország című lapot, 1992-1995 között a Magyarok Világlapját szerkesztette.
1988-ban egyik alapítója volt a Magyar Protestáns Közművelődési Egyesületnek, amelynek 1994-ig titkára volt, majd elnöke lett. Kezdetben előadóként, majd szervezőként is részt vett a Református Egyház 1992 óta évente megrendezett szárszói konferenciáin. Az ő kezdeményezésére és társszerkesztésében jelent meg a SZÁRSZÓ 1992-2001 A Református Értelmiségi Konferenciák előadásai című kötet.
1989-1994 között a Magyar Írószövetség Arany János Alapítványa kuratóriumának elnöke, 1998-2001 között az Írószövetség elnökségének tagja volt. 2004 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Sok műfajú alkotó: regényt, esszét, novellát, tanulmányt, szociográfiát egyaránt ír, műveit szociografikus tárgyszerűség, történelmi érdeklődés jellemzi (Kagylóhéjban, Királyok könyve, Függőfolyosók, Hol vannak azok az oszlopok?, Zsákutcák hősei). Fordít németből, több ifjúsági rádiójátékát is bemutatták.
1996-ban József Attila-díjjal, 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.

BACHMAN GÁBOR Balázs Béla-díjas építész, dizájner 1952. június 24-én született Pécsen.
1977-ben diplomázott az Iparművészeti Főiskola belsőépítészet szakán. 1977-1991 között a Magyar Filmgyártó Vállalatnál díszlettervezőként, 1979-1985 között Bódy Gábor felkérésére az első magyar art directorként is működött. Ő volt a látványtervezője Bódy Nárcisz és Psychéjének (1980), a Kutya éji dalának (1983) és a rendező Hamlet-tévéfilmjéhez (1981) is ő tervezett díszletet.
Első hazai építészeti munkáját, a szigetszentmiklósi Munka-Tett Kocsmát (1986) nem sokkal később lebontották. 1989-ben Rajk Lászlóval közösen tervezték Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének térinstallációját a Hősök terén. 1990-ben ő készítette a Lónyay utcai NA-NE Galéria homlokzati és belsőépítészeti terveit.
Külföldön először 1988-ban a Velencei Építészeti Biennálén az első kelet-európai építészek között mutatkozott be installációival és videoprogramjaival. 1996-ban ő képviselte Magyarországot a VI. Nemzetközi Építészeti Biennálén, ahol a Semmi Építészete című projektjével hívta fel magára a szakma figyelmét. Építészeti tervei, elképzelései eddig elsősorban Kínában, az Egyesült Államokban és Németországban valósultak meg. Számos kiállításon, nemzetközi projektekben (Mirage City, Balance Building, ZIPPházak) vett részt.
1991-től szabadúszóként dolgozott, 1997-ben Gábor Bachman Architects néven saját irodát alapított.
Művészetét 1988-ban Balázs Béla-díjjal, 1993-ban Nagy Imre-emlékplakettel ismerték el.

BÁCS FERENC Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 1936. június 19-én született Nagyszebenben.
Orvosnak tanult a marosvásárhelyi egyetemen, de két év után átjelentkezett a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetbe. Diplomázása után 1960-ban a marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött, s mellette tanársegédként tanított az intézetben.
1977-ben áttelepült Magyarországra. Egy évadot töltött Miskolcon, egyet Győrben. 1979-ben hívta Várkonyi Zoltán a Vígszínházhoz, ahol nyolc évig volt a társulat tagja. 1987-ben a József Attila Színházhoz, 1992-ben a régi Nemzeti Színházhoz (a későbbi Magyar Színházhoz) igazolt, 1998-ban szabadúszó lett. 2000-2003-ban Sopronban lépett fel, majd ismét szabadúszóként dolgozott. 1989-91-ben beszédművészetet tanított a Színművészeti Főiskolán.
Kellemes orgánumával, markáns egyéniségével, jó megjelenésével hamar népszerűvé vált Magyarországon. Szerepformálására az emberi méltóság és a visszafogott gesztusok jellemzők. Több nagy sikerű magyar filmben nyújtott emlékezetes alakítást (A ménesgazda, A vörös grófnő, Októberi vasárnap, Állítsátok meg Terézanyut!). Színek és évek című önálló estjével évekig járta az országot. Az ő előadásában készült hangfelvétel Lukács evangéliumából, amely 1989-ben az év lemeze lett.
Szinkronszínészként is sokat foglalkoztatták: kölcsönözte hangját Tigrisnek a Micimackóból, ő volt A klinika sorozatban Brinkmann professzor, a Gyűrűk Ura filmekben Gandalf magyar hangja. Rendezőként a tatabányai Jászai Mari Színházban Richard Nash Az Esőcsináló ember (1992) című darabjának színrevitelével debütált.
1983-ban Jászai Mari-díjjal, 2001-ben érdemes művész címmel, 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal, 2011-ben kiváló művész címmel tüntették ki.

BEDE-FAZEKAS CSABA operaénekes, érdemes és kiváló művész 1933. december 25-én született a Baranya megyei Sellyén.
1961-ben a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének szakán szerzett diplomát, majd 1963-1965 között Ascher Oszkár színész-tanfolyamára járt. 1963-tól 1968-ig az Állami Déryné Színház tagja, 1968-tól 1974-ig a győri Kisfaludy Színház magánénekese volt. Ezt követően egy évig a debreceni Csokonai Színházban játszott, majd 1976-tól újra Győrbe szerződött, s csaknem négy évtizede játszik a Győri Nemzeti Színházban.
Vendégként más társulatok produkcióiban is színpadra lépett, szerepelt a Magyar Állami Operaház, a Miskolci Nemzeti Színház, a Szegedi Nemzeti Színház, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékok és a Gyulai Várszínház előadásaiban. Széles repertoárján opera és kortárs mű, musical és operett egyaránt megtalálható. Mintegy 300 színházi szerepet alakított, elénekelte a zeneirodalom legnagyobb bariton szerepeit. Kiváló énekhangja szuggesztív színpadi megjelenéssel párosul. A zenés műfajok mellett prózai szerepekben is színpadra lépett, legutóbbi bemutatója februárban Gogol A revizor című komédiája volt.
1989-ben érdemes, 2011-ben kiváló művész címet kapott. A Győri Nemzeti Színház örökös tagja (1998), Győr díszpolgára (2002). 2009-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, 2013-ban a Musica Hungarica Kiadó Életműdíját vehette át, és a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagjává választották.

GYÉMÁNT LÁSZLÓ festőművész, érdemes művész 1935. július 26-án született Budapesten.
1963-ban a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Pap Gyula és Hincz Gyula tanítványaként diplomázott, és a következő évtől már rendszeresen bemutatkozott kiállításokon itthon és külföldön egyaránt. 1968-1970 között a Zebegényi Nyári Akadémia alapító tanáraként dolgozott. 1970-ben Künstler aus Ungarn címmel kiállítást szervezett Kölnben. 1970-1972 között Londonban tartózkodott, ahol 1971-ben létrehozta a Group Five művészcsoportot. 1973-1982 között Bécsben élt, ahonnan 1982-ben hazatelepült. 1987-ben megalapította az Óbudai Festőiskolát, 1997-ben az Új Gresham Kört.
Kezdetben a pop-art hatását is tükröző, különböző motívumok montázsszerűen egymás mellé helyezett halmazával zsúfolt szürreális-naturalista képeket alkotott. Festészetének fő vonala az 1960-as évektől folyamatosan alkotott dzsesszképek sorozata. Később a kompozíció középpontjába egy-egy alakot emelt, ma is szívesen örökíti meg művésztársait. Az 1980-as években gyűrt textileket, ruhadarabokat applikált képeibe, stílusa oldottabbá vált, nagyméretű képeket festett. A fotózás is érdekli, fotóit festményeibe komponálja, vegyszerrel alakítja, festi. Az így született alkotásait gyémántográfiáknak nevezi. Díszlettervezéssel, reklámgrafikával, rézkarckészítéssel is foglalkozik. Legutóbb 2012-ben volt önálló kiállítása Kecskeméten.
1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2006-ban a Gundel Művészeti Díjat, 2008-ban Prima-díjas lett. 2009-ben érdemes művész címmel tüntették ki.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Hűvösvölgyi Ildikó, a Madách Színház és a Turay Ida Színház színművésze, miután átvette a Kossuth-díjat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója alkalmából a Parlament kupolacsarnokában 2015. március 15-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és Hűvösvölgyi Ildikó, a Madách Színház és a Turay Ida Színház színművésze, miután átvette a Kossuth-díjat az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója alkalmából a Parlament kupolacsarnokában 2015. március 15-én. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

HŰVÖSVÖLGYI ILDIKÓ színművész 1953. június 9-én született Budapesten.
1975-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskola prózai színész szakán. A következő évadban a veszprémi Petőfi Színházban játszott, majd 1976-ban a Madách Színházhoz került, ahol kisebb-nagyobb megszakításokkal máig dolgozik. Olyan musicalekben kapott főszerepet, mint a Macskák, a Doctor Herz, a József, a Mária Evangéliuma, az Apácák és a Nyári éj mosolya. A Madách Színházban jelenleg két darabban, a Betörő az albérlőmben és a Mary Poppinsban játszik. Az István, a király című rockopera 1983-as ősbemutatóján Picurt, Koppány egyik feleségét alakította.
Több tucat filmben és tévéjátékban szerepelt, A Süsü, a sárkány című bábfilmben az ő hangján szólalt meg a királylány. Rádiós szerepléseiért háromszor (1978, 1987 és 1989) is nívódíjjal jutalmazták, a Bartók Rádióban tíz évig vezette a Muzsikáló délután élő adásait.
Az utóbbi években a Turay Ida Színház társulatának tagjaként is fellép, elsősorban prózai szerepeket játszik. Önálló és kétszemélyes műsorai a Csendes csodák, Kaleidoszkóp, Emlékeim, versben-dalban, Nők, álmok sorsok, Színes orchideák. A Madách Színház Tolnay Szalonjában muzsikusportrékat szerkesztett és vezetett. Tanított a Shakespeare Akadémián, a Magyar Táncművészeti Főiskolán, a Madách Musical Műhelyben, a Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskolában.
1992-ben Thália Szekerén közönség-díjjal, 2004-ben Turay Ida Vándordíjjal, 2012-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

KUNKOVÁCS LÁSZLÓ Balogh Rudolf-díjas fotóművész, újságíró, néprajzkutató 1942. március 25-én született Endrődön.
A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán 1963-ban tanítói oklevelet szerzett, 1963-1965 között elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskolát. 1963-64-ben Csárdaszálláson tanított. 1964-1973 között a Magyar Távirati Iroda (MTI) országjáró fotóriportereként dolgozott, az MTVA MTI-Fotóarchívuma több ezer képét őrzi. 1973-76-ig a Képzőművészeti Főiskola fotóműhelyét vezette, majd üzemi lapot szerkesztett. 1985-89 között az MTI rovatvezetője és művészeti szerkesztője volt. 1990 óta szabadúszóként dolgozik.
Megszállottan gyűjti és fényképezi a népi építészet, a kihalóban lévő mesterségek, halászat, pásztorkodás még fellelhető tárgyait. Tizennyolc népnél járt gyűjtőúton, főként Szibériában, Közép- és Belső-Ázsiában. Etnográfiai, kultúrtörténeti és szociográfiai témákból készült képeit sorozatokká fűzi össze. Külföldön is bemutatkozott: 1993-ban és 2004-ben Kazahsztán fővárosában, Almatiban, 2000-ben Ankarában és Varsóban, 2003-ban az észtországi Tartuban volt kiállítása.
Több könyv szerzője, 2002-ben jelent meg a Kőemberek – A sztyeppei népek ősi hagyatéka című kötete.
1989-ben Magyar Művészetért-díjat, 1996-ban Balogh Rudolf-díjat kapott. 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével jutalmazták. 2007-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tiszteletbeli művészeti doktor címmel, 2012-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2014-ben Magyar Örökség Díjat kapott.
2011-ben a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.

MEZEY KATALIN József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő 1943. május 30-án született Budapesten.
1967-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) magyar-népművelés szakán. 1970-től újságíró, 1970-1977 között a Népművelés, 1977-81-ben a Szovjet Irodalom, 1983-88-ban a BSZV Híradó című üzemi lap munkatársa volt. 1989-től a Széphalom Könyvműhely alapító vezetője.
Ő kezdeményezte az Írók Szakszervezetének létrehozását, 1987-1992 között titkára, 1992-től 2008-ig pedig főtitkára volt. 1989 óta az Írószövetség elnökségi tagja.
Verseivel a Kilencek költőcsoport tagjaként mutatkozott be 1969-ben az Elérhetetlen föld című antológiában. Alapvetően a tradicionális versbeszédet művelő irodalmi vonulathoz tartozik, de a hagyományos és klasszikus formákat a legújabb irodalmi eredményekkel, irányokkal szintetizálja. Verseskötetei (Amíg a buszra várunk, Anyagtanulmány, Újra meg újra) és prózai művei (Zöld vadon, Élőfilm, Levelek haza) mellett drámáiból is jelent meg válogatás (A két egyforma királyfi). Szívén viseli az ifjúság nevelését és a pályán való elindítását, országos középiskolás irodalmi pályázatok szervezője, számos fiatal költő, prózaíró mentora.
1993-ban József Attila-díjjal, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. 2001-ben az Év Könyve-díjjal, 2003-ban Artisjus-életműdíjjal jutalmazták. 2007-ben Prima-díjas lett, 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.
2011-től a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, 2012-től az MMA Irodalmi Tagozatának vezetője.

OSZVALD MARIKA Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész 1952. április 12-én született Budapesten.
Színészcsaládba született, a színházban nőtt fel, gyermekszereplőként már négyévesen színre lépett a Bánk bánban. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán, azóta az Operettszínház tagja.
Az volt az álma, hogy primadonna lehessen, de kis termete miatt – 148 centiméteres magasságával a legkisebb magyar színésznők egyike – szubrettként foglalkoztatták. Kiválóan énekel, táncol, szinte akrobatikus képességekkel rendelkezik, az sem okoz neki gondot, hogy cigánykerekezzen vagy spárgázzon.
Számtalan népszerű szerepet játszott el, több tévéjátékban és filmekben is szerepelt. Élete első anyaszerepét túl az ötvenen, a Csókos asszony című Zerkovitz-operettben kapta. Jelenleg öt előadásban lép színpadra az Operettszínházban, többek között a Neoton-slágereken alapuló Szép nyári nap című musicalben, és saját családi zenés “mesesójában” ő Oszi Boszi, a repülő nagyanyó. Bejárta az egész világot, fellépett az Egyesült Államokban, Németországban, Izraelben, Kanadában, Ausztráliában és Japánban is.
A mai napig a szakma és a közönség egyik nagy kedvence. Az operetten kívül több mindenhez is ért, édesapjától megtanult fúrni-faragni, de varr és fest is.
1984-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1998-ban a Halhatatlanok Társulatának tagjává választották, 2002-ben érdemes művész címmel tüntették ki.

ÖKRÖS OSZKÁR cimbalomművész 1957-ben született Szolnokon, zenész családban.
Hatéves korában nagyapja irányításával kezdett cimbalmozni. Nyolcévesen megnyerte a Magyar Televízió népzenei versenyét hangszeres szólista kategóriában. Két évvel később, miniszteri engedéllyel, felvették a konzervatóriumba, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába. Tanulmányai befejeztével a legnagyobb népi együttesekhez – Budapesti Népi Együttes, Magyar Állami Népi Együttes, Honvéd Művészegyüttes – került, s velük szinte az egész világot bejárta az Egyesült Államoktól Vietnámon át Ausztráliáig.     1974-ben szólistaként meghívót kapott II. Erzsébet angol királynő születésnapi ünnepségére a londoni Palladiumba, ahol olyan neves művészekkel lépett fel, mint Josephine Baker és Tom Jones. A kritikák “a cimbalom Liszt Ferenceként” emlegették. Tizenöt éves kora óta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szólistája.
1990-ben jelent meg első önálló felvétele A cimbalom varázslója címmel. Emellett számos felvétel készítésénél szerepelt közreműködőként, majd 2002-ben megjelent második önálló albuma, amely A cimbalom Paganinije címet viseli. Pályafutása során a leghíresebb prímásokkal játszott együtt, muzsikált a Budapesti Fesztiválzenekarral is.
Jelenleg a Magyar Örökség-díjas, 2014-ben hungarikummá választott 100 Tagú Cigányzenekar szólamvezető szólistája. A zenekarral fellépett többek közt a lisszaboni világkiállításon, a párizsi Palais de Congressben és Hollywoodban is.
1995-ben Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszttel, 2001-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel, 2013-ban pedig a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.

SAPSZON FERENC Liszt Ferenc-díjas karnagy 1952. július 23-án született Budapesten. Édesapja a Magyar Rádió énekkarának vezető karnagya volt.
Korán eljegyezte magát a zenével, a Rádió Gyermekkórusában énekelt. 1971-1974 között a Zeneművészeti Főiskola tanárképző tagozata zongora-ének-szolfézs szakán tanult, majd a már egyetemi rangra emelt intézmény középiskolai énektanár, karvezető szakára járt, 1977-ben kapott karnagyi diplomát.
1973-1990 között a budapesti Jézus Szíve-templom énekkarát vezette. 1978-1988 között a budapesti Kosciuszko Tádé utcai ének-zenei általános iskola énektanára volt, ahol létrehozta a Jubilate gyermekkórust, amely Európa gyermekkórusainak élvonalába került.
1988-ban megalapította Magyarország első 12 évfolyamos kórusiskoláját, a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolának azóta is művészeti vezetője és karnagya. 1996-ban egykori növendékeinek kezdeményezésére létrehozta a Cantate vegyes kart. A kórusokkal több nemzetközi versenyen is rangos helyezést ért el.
1996-2000 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Tanárképző Főiskolai Karán, 2003-2011 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanított karvezetést. Kórusaival számtalan lemezfelvételt készített, zenei tárgyú cikkei, kórusfeldolgozásai is megjelentek.
1990-ben Pro Arte Budapest kitüntetést, két alkalommal Artisjus-díjat (1994, 1997), 1995-ben Liszt Ferenc-díjat, 2006-ban Magyar Örökség díjat kapott, 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

SZŐCS GÉZA József Attila- és Babérkoszorú díjas író, költő 1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen.
Kolozsvárott a Babes-Bolyai Tudományegyetemen magyar-orosz szakos bölcsészdiplomát szerzett 1978-ban, 1979-80-ban Herder-ösztöndíjas volt Bécsben. 1981-82-ben az Ellenpontok című szamizdat kiadványt szerkesztette, a Securitate többször is letartóztatta. 1986-ban Svájcba távozott, 1989-ben rábízták a Szabad Európa Rádió budapesti irodájának megszervezését. 1990 márciusában Kolozsváron megválasztották a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) főtitkárának. 1990-ben szenátorként és az RMDSZ frakcióvezetőjeként bekerült a bukaresti parlamentbe, 1991-1993-ban a párt alelnöke volt. 1999-ben kilépett az RMDSZ-ből.
1992 óta az Erdélyi Híradó Könyv- és Lapkiadó Kft. elnöke, valamint a Magyar Szemle című lap szerkesztő-bizottsági tagja. 2002-2004-ben kiadója és főszerkesztője volt A Dunánál című folyóiratnak.
2010-2012-ben a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (majd Emberi Erőforrások Minisztériuma) kultúráért felelős államtitkára volt. 2011-ben a Magyar Pen Club elnökévé választották. 2013-tól a 2015. évi Milánói Világkiállítás kormánybiztosa.
Első verseskötete, az 1975-ben megjelent Te mentél át a vízen? egy csapásra nemzedéke és a romániai magyar költészet élvonalába emelte. Lírája avantgárd ihletésű radikális költészet, verseiben nyíltan fogalmazta meg az elnyomatásban élő kisebbségi magyarság sorskérdéseit. Verseskötetei (A szélnek eresztett bábu, Az uniformis látogatása, A sirálybőr cipő) mellett drámái is több kötetben jelentek meg (Históriák a küszöb alól, Ki cserélte el a népet?).
1986-ban Graves-, 1993-ban József Attila-díjjal, 2006-ban Magyar Művészetért Díjjal tüntették ki. 2009-ben megkapta a bécsi Európai Akadémia nagydíját, 2013-ban Babérkoszorú-díjas lett.

TOLCSVAY BÉLA gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró 1946. november 6-án született Budapesten.
1952-től csellózni tanult. 1964-től öccsével, Lászlóval a Strangers és a Wanderers együttesek gitárosa volt. 1967-ben testvérével megalakította a folk-beat stílusú számokat játszó Tolcsvay Triót, amely az 1968-as Ki mit tud?-on – a Magyar Televízió tehetségkutató versenyén – győzött kategóriájában, ami egy csapásra ismertté tette nevüket. 1970 végén a testvérek létrehozták a Tolcsvayék és a Trió nevű formációt, elektromos hangszerekkel, dobbal egészültek ki. 1972-ben megjelent egyetlen önálló albumukon a három akkori legnépszerűbb énekesnő, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati és Zalatnay Sarolta is énekel. 1972-től Koncz Zsuzsával és az Illés együttessel KITT-egylet néven léptek fel.
Később önálló együttest alakított, és közreműködött Latinovits Zoltán előadóestjein. 1974-ben erdélyi népdalgyűjtő körutat tett. 1976-78 között az Agria Játékszín zenei vezetője volt. Verseket zenésített meg Kútvölgyi Erzsébet Ady-estjeihez, dalokat komponált a Bojtorján együttesnek.
Önálló műve a népzenei gyökerű Szép szerelmem, Magyarország című trilógia (Napfényfia, Rijjadóleány, Csillaglánc), valamint Az égig érő fa című daljáték. Testvére zenéjére ő írta az 1987-ben bemutatott nagysikerű rockoratórium, a Magyar mise verseit. 1994-ben Budapesten önálló klubot nyitott. A Tolcsvay Trióval és szólóban, énekmondóként a mai napig fellép.
1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.

A Kossuth-díjat megosztva kapták:
HOT JAZZ BAND – Magyarország egyik legnépszerűbb dzsesszzenekara.
Előadásukban az 1920-as, 30-as és 40-es évek, az úgynevezett “dzsesszkorszak” kel életre, különösen népszerűek a két világháború közti magyar swing- és dzsesszdalok, filmzenék virtuóz átdolgozásai. A nagy amerikai szerzők és előadók – Louis Armstrong, Benny Goodman, George Gershwin, Duke Ellington – örökzöldjei mellett a korszak jól ismert magyar muzsikáját, Karády Katalin, Kalmár Pál, Latabár Kálmán, Kabos Gyula, Eisemann Mihály vagy Márkus Alfréd dalait, filmslágereit is repertoárjukon tartják. Saját szerzeményű alkotásokat csak elvétve írnak és adnak elő.
Fellépéseiket a stílushűség jellemzi, amelyet a zenekart alapító és vezető trombitás, Bényei Tamás sármos, “korhű” énekmodora tesz még jellegzetesebbé. Mellette Bera Zsolt harsonán, Fodor László klarinéton és alt szaxofonon, Galbács István dobon, Juhász Zoltán bőgőn és gitáron, Szabó Lóránt gitáron és bendzsón játszik.
Az 1985-ben alakult, a kilencvenes évek elején hivatásossá vált együttest külföldön is számon tartják. A franciaországi Louis Armstrong Nemzetközi Dzsesszversenyen 1994-ben és 1998-ban is első díjat nyertek, 1995-ben St. Raphaelben a New Orleans Nemzetközi Dzsesszversenyen végeztek az első helyen. Rendszeresen kapnak meghívást a műfaj őshazájába, a világ legnagyobb szabású dzsesszfesztiváljára Sacramentóba, ahol két alkalommal őket választották a fesztivál legnépszerűbb zenekarának.
A kétszeres eMeRTon-díjas együttes fennállása óta tucatnyinál is több lemezt készített, a Szívemben titokban című CD-jük tízezernél is több példányban kelt el.

Forrás:MTI