Eurovíziós Filmhét az M2 csatornán

A kontinens számos országának mintegy 85 tévé- és rádióadóját tömörítő Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége (EBU) és az Európai Filmakadémia (EFA) közösen hívta életre az Eurovíziós Filmhetet, amely november 30 és december 7 között zajlik, többek között az MTVA M2 csatornáján is.

Az EBU, mint az Európai közszolgálati médiumok szövetsége, egy hagyományteremtő filmcsere programot indított útjára, Eurovision Filmweek néven. A csereprogram keretében a műsorszolgáltatók térítésmentesen osztják meg saját, kiválasztott tartalmaikat, cserébe pedig szintén választhattak a mások által felajánlott produkciókból. A rendezők így szeretnék megmutatni, hogy Európa közszolgálati műsorszolgáltatói jelenleg is magas színvonalú és jelentős művészi értékeket hordozó televíziófilmeket készítenek. A filmek fesztivál jellegű bemutatásával szeretnék elérni, hogy az egyes alkotások minél több televíziónézőhöz eljuthassanak. A rendezvény célja, hogy az európai tévéfilmek egy újabb lehetőséget kapjanak a nemzetközi megmérettetésre, illetve a közönség olyan európai országok filmterméséből is ízelítőt kaphasson, amelyek egyébként ritkaságszámba mennek a megszokott műsorban. A filmek sugárzását stúdióbeszélgetések és más egyéb programok is kísérik.

Az idén első alkalommal megrendezésre kerülő fesztiválon Magyarországot Vitézi László rendezte Égi madár és Madarász Isti által rendezett Legyőzhetetlenek képviselték. Mind a két, az MTVA által benevezett magyar tévéfilm több csatorna által is kiválasztásra került.

Az Égi madár című alkotást Csehországban, Szerbiában és Marokkóban láthatják a tévénézők.

A Legyőzhetetleneket pedig vetítik Örményországban, Horvátországban, Cipruson, Írországban, Lettországban, Litvániában és Marokkóban. Jelentős sikernek könyvelhető el, hogy a huszonöt benevezett alkotásból a hatodik legnépszerűbb film lett a rafting túrára indult fiatalok története, amelyet hét ország is kiválasztott és műsorra tűzött.

Decemberben, a műsorcsere program keretein belül az M2 öt filmalkotást mutat majd be. A Haluk szerencséje című német tévéfilm egy Észak-Németországban élő török fiatalemberről szól, akit mindenki semmirekellőnek tart, ám váratlanul nagy szerencse éri: szüleivel együtt nagy összeget nyer a lottón. Míg szülei a pénzből egy törökországi szállodát akarnak megvásárolni, Luk titokban a maga részéből arra készül, hogy volt barátnőjével videoklipet forgasson a festői kappadókiai tájakon.

Hasonlóképp a vígjáték és a dráma határán egyensúlyoz, a Köszönjük, Sunderland című szlovén film, amelyben Johan, a gyári munkás merész ázsiai befektetésekbe kezd, de csak a sorozatos balszerencse lejtőjén sikerül elindulnia, feleségét és munkáját is elveszíti, pénze pedig egy tehetségtelen popénekesnő önjelölt menedzsereinek kezébe kerül.

A két világháború közötti Spanyolországba visz el a Clara  Campoamor – Az elfeledett asszony című spanyol film, amely arról a történelemkönyvekben méltatlanul keveset szereplő asszonyról szól, aki a nők jogaiért indított harcot egy olyan időszakban, amelyben a törvények nem tették lehetővé, hogy nők szavazhassanak és képviselőnek válaszhatók legyenek.  A munkásszármazású aktivista, emberjogi harcos, feminista Clara egy ideig miniszterként is tevékenykedett, majd a háború alatt száműzetésbe vonult.

Mikor van joga, joga van-e egyáltalán egy anyának már megfogant gyermeke életéről döntenie? – ezt a kérdést járja körül három történetben, három különböző életutat felrajzolva az Engem mégis vár valaki című szerb tévéfilm. Két középkorú asszony egy kórházi váróteremben találkozik, miközben mindketten abortuszra várnak; egy másik anya fiatal lányát viszi illegális abortuszra; egy fiatal nő börtönben ül férje meggyilkolásáért, akinek – nem mellesleg – a gyermekét várja. Nehéz kérdések, szívbemarkoló válaszok…

Aigars Grauba, lett filmrendező romantikus játékfilmje, a Dermesztő nyár a háborút két fiatal szerelmes lelkületén és esendőségén át ábrázolja. 1940 nyarán a balti németek a szovjet bevonulástól tartva tömegesen hagyják el Lettországot. Az egyetemista Isoldának is minden papírja kész a távozáshoz, ám váratlanul beleszeret a lett rádió fiatal riporterébe, és Rigában marad. A boldog szerelmesek mindenről megfeledkeznek, ami körülöttük történik. Isolda annak sem tulajdonít már jelentőséget, hogy háború van, s így elkerülhetetlen a végzetes végkifejlet.