Eötvös Péter-interjú a Le Monde-ban

Eötvös Péter magyar zeneszerzővel, karmesterrel közölt interjút a Le Monde című francia napilap szerda délután megjelent számában abból az alkalomból, hogy “korunk egy legjelentősebb zeneszerzője” a március 14. és április 13. között zajló Monte Carlo-i, Művészetek tavasza elnevezésű fesztivál egyik legfőbb vendége.

    A Kossuth-díjas zeneszerző a párizsi Ensemble InterContemporain együttest vezényli Monte Carlóban, amelynek 1978 és 1991 között művészeti igazgatója volt. Május 20. és 24. között pedig a párizsi Théatre de l’Athénée-ben mutatják be A balkon című operáját, amelyet Jean Genet azonos című színművéből adaptált.     Eötvös Péter, aki januárban ünnepelte 70. születésnapját, a lapnak elmondta, hogy soha nem tulajdonított jelentőséget a múló időnek. Kivéve ötvenévesen, amikor is úgy érezte, hogy véget ért az élete. “És meghalt a fiam is, itt, Párizsban. Akkor kezdtem el valóban komponálni, hogy kimásszak valahogy ebből a pokolból” – fogalmazott a zeneszerző.     Eötvös Péter már gyerekkorában tudta, hogy zeneszerző lesz. Mint arra emlékeztetett, először Kodály Zoltántól tanult zeneszerzést a budapesti Zeneakadémián, aztán 1966-ban Németországba költözött és “az élete megváltozott”. “Mindent a kölni elektronikus stúdiókban tanultam Stockhausennél, akinek először másolója voltam, mielőtt beléptem voltam az együttesbe”.     “Rajongtam az elektronikus élőzenéért. Diszkrimináció nélkül zenéltünk, akár játszottuk, gondoltuk, írtuk vagy improvizáltuk a zenét. Izgalmas időszak volt, amelynek elmúlását még mindig sajnálom” – mondta Eötvös.     A zeneszerző 1979-ben Pierre Boulez meghívására Párizsba ment dolgozni.     “Párizs volt a második iskola. Pierre Boulez Stockhausen ellentéte volt. Ugyanaz a követelményi szint, szinte teljesen ellentétes technikával. Az Ensemble InterContemporainnel eltöltött hat év után váltani akartam, de nem volt, aki átvegye a helyemet, így maradtam. A zeneszerzés hiányzott” – hangsúlyozta Eötvös Péter.     Az operaszerzést élete egyik másik részének tekinti. Első jelentős sikerét a Lyoni Operában 1998-ban a Három nővér című művével aratta, amellyel “saját Csehov-változatát” alkotta meg. “A zene csak öltözék. Inkább érzem magam dramaturgnak, mintsem zeneszerzőnek, vagy inkább érzelmek rendezőjének” – vallja a zeneszerző.     Elmondta, hogy zeneszerzői és karmesteri tevékenysége szorosan összekapcsolódik. Ezért is hozta létre 1991-ben a Nemzetközi Eötvös Intézet Alapítványt, majd 2004-ben az Eötvös Péter Kortárszenei Alapítványt a pályakezdő   zeneszerzők és karmesterek támogatására. “Csak egy zeneszerző-karmester képes a zenének ezt az elveszett hagyományát folytatni, amelynek mindennapi kenyere az alkotás” – mondta Eötvös Péter.   http://www.lemonde.fr/culture/article/2014/03/19/peter-eotvos-metteur-en-sentiments_4385525_3246.html?xtmc=eotvos&xtcr=1

Forrás:MTI