Tóth Balázst a világ legjobb fotósai között tartják számon

Spread the love

Az őszinte arckifejezés az, ami az én munkám védjegye”

 

Tóth Balázs, Magyarország elsőszámú üzleti portré fotósa az érzelmekre helyezi a hangsúlyt, a legjobbat hozza ki vendégéből. A különlegessége a hétköznapi emberek portréinak készítése, azon belül is az arckifejezéssel a középpontban. Egyedi célja az, hogy meg szeretné mutatni az ügyfeleinek, nem létezik olyan, hogy valaki nem fotogén. Olyan képeket készít, amin feszengés nélkül az őszinte önmagukat adhatják az emberek. A világ leghíresebb headshot (modern portré kép) fotósának, Peter Hurley-nek a társfotósa. Ez azt jelenti, hogy egy 16.000 fotósból álló nemzetközi szakmai közösségben a top 100-ba választották.

A fiatal portré fotós már több mint kétezer személyt fotózott az évek alatt, így nem csoda, hogy belelát az emberbe, már előre tudja, mi zavarja a megbízót saját magában, ezért a legelőnyösebb és legőszintébb énjét hozza ki belőle.

- Az emberek nem szeretnek szerepelni. A fotózás pedig elég hasonló érzés ahhoz, ha mások elé ki kell állni: a fények az arcunkba világítanak, miközben arra gondolunk, hogy kénytelenek vagyunk a legjobbat mutatni magunkból. Hiszen mindenki látni fogja rólunk ezt a fotónkat, ezért feszengve állunk a kamera előtt, azzal az érzéssel, hogy meg kell felelnünk a külvilágnak.

Ha ebből a gondolatvilágból valamilyen trükkös módon ki tudom az ügyfelemet mozdítani, akkor már nyert ügyem van – kezdte Tóth Balázs, majd belelendült az évek alatt összegyűjtött tapasztalok megosztásába:

 

- Az egyik ügyfelem a feleségétől kapta ajándékba a fotózást, azzal a céllal lepte meg a párját, hogy legyen róla egy rendes fotósorozat, cégvezető lévén. Utólag mesélte el nekem a hölgy, hogy a férje a meglepetéstől nem repdesett az örömtől. A fotózásra tartott a férfi, amikor a kocsiból felhívta a feleségét, hogy közölje vele, semmi kedve az egészhez. Ő volt az az ember, akinek néhány perc után potyogtak a könnyei a nevetéstől, és alig várta, hogy felvehessen másik inget is, és abban is fotózzam. Meg tudtam ugyanis neki mutatni azt, hogy igenis neki is van előnyös oldala, és ő is tud kedvesen nézni a kamerába – mesélte a profi fotós, majd folytatta:

- Az én munkám titka azokban a kis humoros trükkök használatában rejlik, amiket a fotózás közben bevetek, ezáltal hozom ki a vendégeim legjobb arcát. Igazából nincs benne nagy tudomány, mert a legtöbbször, ami működik, az az összezavarás. Hiszen mit csinál az ember, ha zavarban van? Elneveti magát, és ezzel oldódik fel. Sokszor olyan poénokat dobok be, amelyek az adott szituációba nem valók. Amikor ott áll az ember a kamera előtt, és arra számít, hogy jobbra és balra kell fordulni, és én közbevetek egy vicces utasítást – például, hogy tágítsa ki a bal orrlyukát, akkor a vendég először értetlenül áll. Majd amikor rájön, hogy én csak ugratom, poénkodok vele, akkor elneveti magát, és én ezt a folyamatot szoktam végigfotózni.

Ebből lesz az, hogy van egy nagy nevetés, és utána sorozatban kattintok, ahogy visszatér az arcmimika. Ismerem már ennek az ütemét: amikor a magas energiaszintről visszatér az arcberendezés, akkor lesznek a legeslegjobb képek. Ehhez az kell, hogy egy pillanatra kivegyem a fejéből azt a gondolatot, hogy egy nagy lencsébe néz bele – beszélt a különleges technikáról Tóth Balázs, majd elárulta egyedi titkát.

- Azt hiányolom sok fotós munkájából, hogy nincs „élet” a tekintetekben a fotóikon. Hiába a jól bevilágított stúdió és drága felszerelések, ha üresek az arckifejezések. Néha én is készítek példaképpen a fotózás legelején egy képet mindenféle instrukció nélkül – ezeken szépek a fények, de mégis olyan semmitmondó az egész. Nem lehet ugyanis elvárni valakitől, hogy beteszem a kamera elé, és rögtön az őszinte arcát mutassa. Sokan magukban keresik ilyenkor a hibát, amiért a képeiken nem néznek ki jól. Egy tükörben egészen jól be tudja állítani magát mindenki, hogy relatíve jól nézzen ki. De a kamera előtt állva nincs semmi visszajelzés, teljesen a fotósra vagyunk bízva. A fotós feladata, hogy beállítsa a modellét, megtalálja az előnyös szögeit, és neki kell mosolyt csalnia a vendég arcára. Én pont ezt élvezem a legjobban, hogy megkreálhatom a képeim minden részletét. Az őszinte arckifejezés az, ami az én munkám védjegye. Fel szokták ismerni a képeimet, még akkor is, ha nincs kiírva a nevem, mert látják benne azt a pluszt, azt a kisugárzó arcot, csillogó szemeket. Nincs tehát olyan, hogy valaki ne lenne fotógén, csak képzetlen fotós!

 

 

 

Comments are closed.