Hárman nyerték el a Csukás István-díjat

„A Teskándi Csukás István Iskola, a szárszói Csukás Színház, a kisújszállási Bagaméri szobor után a Pesti Magyar Színház Csukás István-díját nagy örömmel fogadom. Úgy érzem, hogy a sok szeretetet, amit adtam, most visszakapom, és a gyerekektől! Nincs nagyobb dicsőség, nincs nagyobb öröm. Azt szoktam mondani, hogy engem a fél ország ismer és szeret, mégpedig az ország jobbik fele, a gyerekek! Miért kell foglalkozni, miért kell írni a gyerekeknek?

Kodály mondta, hogy abból lesz a jövő közönsége, akit megtanítanak rá.

Einstein meg azt mondta, ha azt akarod, hogy intelligens legyen a gyereked, olvass neki sok mesét. Ha azt akarod, hogy még intelligensebb legyen, olvass neki még több mesét.

És hogyan kell írni nekik? A gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban.” Csukás István

 

A fentebbi Csukás István gondolattal alakult meg 2014 augusztusában a róla elnevezett díj, a Mesemúzeumban tartott hivatalos alapítón. Őze Áron, akkor a Pesti Magyar Színház igazgatójaként alapította a díjat azzal a céllal, hogy a gyermekszínházi terület szakmai kommunikációját elősegítése, lokális, nívós műhelyek munkáit megismerje, valamint ezen helyeket bemutassa és beemelje az országos körforgásba. Az első meghirdetett pályázatra 31 pályamű érkezett, amelyek közül három mű szerzőjének ítélte oda a kuratórium a Csukás István-díjat.

Április 11-én, a magyar költészet napján első alkalommal adta át Őze Áron, az általa alapított Csukás István-díjat a Mesemúzeumban tartott díjátadó ünnepségen. A díjat Dóka Péter Sajtkirály című műve, Gődény Balázs Mesélj mesét! című műve, valamint Mikó Csaba Kövérkirály című műve nyerte el.

A Csukás István-díj 2014 augusztusában alakult meg, amely díj egy meghívásos pályázat nyertesét illeti, és az elismerésen túl, a CSID kuratóriuma által üzemeltetett honlapon válik nyilvánossá, s mindenki számára elérhetővé. A három nyertes pályaművet a CSID a magyarországi színházak számára kiajánlja, s javaslatot tesz azok nagyszínpadi vagy kamaraszínházi bemutatására. „ A pályaművek beérkezésének időszakában már akadt színház, aki érdeklődött a darabok felől.”- mondja Őze Áron, a díj alapítója.

A díj kuratóriumának tagjai: Balázs Ágnes, Berg Judit, Böszörményi Gyula, Jeney Zoltán, Perczel Enikő, Göttinger Pál és Őze Áron. A kuratórium elnöke: Csukás István.

Az első meghirdetett pályázatra a pályázati határidő lejártáig, 2014. december elejéig 33 pályamű érkezett, amelyek közül 31 felelt meg a kiírás egészének. A meghívásos pályázatra ugyanis két olyan mű is érkezett, amelyet már korábban bemutattak színházban. A színdarabok megérkezését követően a kuratórium tagjai három-négy művet olvastak, s egy előzetesen egyeztetett és felállított szempontrendszer szerint pontoztak. A szempontrendszer között szerepelt a mű alapötlete, a cselekménye, a megjelenő karakterek jellege, a mű megvalósíthatósága, párbeszédek, dialógok milyensége. Minden szempontnál maximum 15 pont volt adható. Ennek köszönhetően a kuratóriumi tagok mindegyikénél kialakult egy sorrend, s az első helyen végzett műveket körbeküldték, s mindannyian elolvasták. Ezt követően a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely intézmény támogatásáról biztosítja a CSID kuratóriumát a díj megalakulása óta, találkoztak, ahol is megszületett a döntés a nyertes műveket illetően. „Sok igazán izgalmas darab született, a tanulság, s talán az egyik kiemelkedő szempontrendszer is volt, hogy valóban gyerekeknek szóljon a mű. Akad köztük mese, amelyre már most azt mondanám, hogy mutassuk be azonnal, de műfaját tekintve valójában, egy felnőtteknek szóló tanmese.”- meséli Őze Áron

Az összes beérkezett mű megtalálható majd, a tervezett honlapon, s a színházak választását megkönnyítve, a kuratóriumi tagok ajánlása, a mű szinopszisa olvasható lesz a művek előtt.

„ Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy magyarországi színház a most olyan pezsgő gyermekirodalmi életben megszólítsa a gyerekeket friss, kortárs gyermekszínházi művek bemutatásával. Nehéz volt a döntést meghoznunk, hiszen a beérkezett művek nyelvi játékosságán, leleményén is érződik a frissesség, amivel a gyerekek a most tomboló gyerekirodalmon keresztül találkozhatnak.”- vallja Őze Áron.

Őze Áron megbízatása a Pesti Magyar Színház élén 2014. december 31-ig tartott. A Csukás István-díj, az igazgatói pályázat kiemelkedő részeként szerepelt, ám a díjat, Őze Áron a pályázati eredményektől függetlenül, életben tartotta.  „A díjat a Pesti Magyar Színház számára alapítottam és álmodtam meg. Az én személyemtől függetlenül szívesen láttam volna a Pesti Magyar Színházban. Amikor még bíztam benne, hogy Zalán János, új igazgató a gyermek-és ifjúsági színházi koncepciót folytatja, készítettem számára egy teljes szinopszist, s egy CSID ismertetőt. Válasz hiányában azt hittem, hogy a díjat elvesztjük. Perczel Enikő azonban akkora támogatást, s ismertetést adott a lehetőségekről, hogy a díjat a kuratóriumi tagok egybehangzó döntése alapján életben tartottuk. A Petőfi Irodalmi Múzeum, valamint a Mesemúzeum is erős támogatásáról biztosított, s reményeim szerint hamarosan egy színházi intézményt is tudunk újra a díj mögé állítani.” – mondja Őze Áron.

 

Kurátori tagok a díjról:

„Régi mániám, hogy kevés az igazán színvonalas, izgalmas gyerekelőadás. A gyerekközönséget célzó színházak sincsenek könnyű helyzetben, mert kevés az igazán jó gyerekdarab.

A Csukás István-díj egyik fő hozadéka, hogy megmozdult a szakma. Idén, a szűk határidőre való tekintettel még sok, régóta lappangó mű került elő a fiókokból (bár készültek új alkotások is), de remélhetőleg jövőre sokkal több frissen született pályamű érkezik majd. Bízunk benne, hogy a díj ösztönzőleg hat majd az alkotókra, többen kapnak kedvet arra, hogy megírjanak egy jó gyerekdarabot. Minden beérkezett írás elérhető lesz a CSID weboldalán, vagyis létrejön egyfajta adatbázis, amiből kedvére válogathat, aki darabot keres. Ez hiánypótló, és remélhetőleg nagy segítség lesz a szakmabelieknek!

A beérkezett művek színvonala nagyon hullámzó volt, sajnos a gyerekdarabot sokan a gügyögés szinonimájaként értelmezik, de szerencsére sok szellemes, vagány mű is született, illetve sok olyan pályamű érkezett, amely teljes egészében nem üti meg a remélt színvonalat, de továbbgondolásra, fejlesztésre alkalmas részeket, ötleteket tartalmaz.

Nagyon boldog és büszke vagyok, hogy részt vehettem a díj életre keltésében és első „évadában”. „

Berg Judit

„Sokan nem hiszik, nem is értik, pedig tény: gyerekeknek írni, színházat csinálni sokkal fontosabb, mint tenni ugyanezt a felnőttek számára. Fontosabb, mert a ma gyermekei, a holnap felnőttei – egyszerűbben és igazabbul: a ma gyermekei a világ holnapja. Épp ezért valljuk mi mind, akik Csukás István vállán – mint Pom-pom ama híres ágon – ücsörögve e díjat minden más díjnál fontosabbnak érezzük, hogy olvass, járj színházba, kis barátom, és akkor a világ hű kiskutyaként hever a lábad elé – vagy ne tedd, és akkor fogalmad sem lesz róla, miért vicsorog rád.”

                                                                                                          Böszörményi Gyula

 

„Ültünk ebben az évben az ASSITEJ biennáléján Kaposváron a sátrak alatt, és hallgattuk ennek a területnek a hazai élvonalába tartozó alkotókat vitatkozni, beszélni egymás előadásairól. És bosszankodásaikat a viták után. Hogy mintha időnként alig értenék egymást. Meggyőződésünk, hogy értetlenségeiket, félreértéseiket nem rosszindulat, hanem gyakorlatlanság okozza – az egymástól a szűkös lehetőségek és földrajzi távolságok miatt elszigetelt alkotóközösségeknek, bármilyen fontos és saját közegükön belül pótolhatatlan munkát végeznek is, nincs módjuk egymás gondolkodásához, munkamódszereihez, gyakorlataihoz viszonyulni – akár kritikusan, akár tanulási szándékkal, tapasztalatcsereképp. Persze nem tudunk szűkös lehetőségeket tágítani, földrajzi távolságokat megszüntetni – de a legszokásosabb alapanyagot, az írott művet van módunk gyűjteni, ellenszolgáltatás nélkül továbbadni, szakemberek ajánlásaival, véleményeivel megtámogatni. Ez a Csukás István-díj igazi haszna, vagyis lehetősége a szakma számára. „

 

Göttinger Pál

 

„Négy éves kisfiam a „mi leszel, ha nagy leszel“ kérdésre rávágja: „olvasó, mert az annyira jó“. Kiscsaj koromban fel voltam háborodva, hogyhogy az nem munka, ha az ember fekszik a kanapén és olvas? Egyáltalán, van annál bármi fontosabb? Az azóta eltelt pár évtizedet se nagyon töltöttem mással, mint olvasással és dramaturgoskodással.

A Csukás István-díj lehetőséget kínál minden évben egy nagy kaland megvalósítására, átélésére.“

           Perczel Enikő