Csudijó! Interjú Radnay Csillával

“Nem kell más csak egy albérlet, Egy kis sufni, hol elférek, Benne pompás ágyikó. Óh, ez vóna csudijó.”

A My Fair Lady sikere a benne bemutatott átváltozásnak is köszönhető, hiszen az emberek szeretnek hinni abban, hogy bármi lehet belőlük. A musical évtizedek óta tartó sikeréről, a szerep kihívásairól Radnay Csillával beszélgettünk.

– Milyen Eliza karaktere? Nehéz a beszédmódját elsajátítani?

A rendezőre és a színészre van bízva, hogy mit talál ki a karakternek, így a magyar verzió nem volt annyira kötött, mint az angol eredeti, ahol egy létező dialektusban beszél Eliza. Nem nehéz a beszéd megtanulása, inkább egy élvezetes játék annak a kitalálása, hogy az ember milyen irányba billentse el a beszédmodort a szép beszédtől.

– Valamilyen meghatározott irányba alakítottátok a beszédstílusodat?

Nem volt előre eldöntve, hogy ilyen vagy olyan legyen, teljesen rám volt bízva. Úgyhogy a próbák folyamán kialakult egy sajátos, „énféle” keverék.

– Nehéz a szerep?

Inkább izgalmasnak nevezném. A musical világában elég könnyű általános figurákkal találkozni. Eliza viszont nem ilyen, ő a szokásosnál egy sokkal bonyolultabb karakter, és maga a musical története is összetettebb a megszokottnál.

– Sokan játszották már ezt a karaktert, de mind közül az Audrey Hepburn féle alakítás a legismertebb. Láttad a filmet?

Láttam, de régen. Most ugyan elkezdtem nézni, de menet közben kikapcsoltam. Nem szokásom – nem is tudom, hogy mi ütött belém –, mert szeretem tiszta fejjel elkezdeni a szerepeket, és ha frissen megnéztem volna, biztosan ott lebegett volna a szemem előtt Audrey Hepburn, és annak azért elég nehéz lett volna megfelelni.

– Eliza nem is lenne Eliza Henry Higgins nélkül. Milyen Hirtling István Higginse?

Istvánnak nagyon testhezálló ez a szerep, már csak az alkatából fakadóan is. Még ha nem is csinál semmit, akkor is bármit elhiszek neki Higgins professzorról. Egy nagyon elegáns ember, ugyanakkor rendkívül szétszórt: egy igazi agglegény, akiben eredendően van elegancia, szépérzék.

– A múlt héten készült vele is egy interjúnk, ahol azt mondta, mindenkinek az az első reakciója, hogy ha Higgins, akkor Hirtling, hiszen pont olyan forma. Viszont ő próbált ennek ellene menni, és más elemeit kidomborítani a karakternek.

Ez így van, hiszen onnantól válik izgalmassá egy karakter. De már az első benyomása is az az embernek, hogy tökéletesen illik hozzá ez a szerep. Majd ahogy a történet bonyolódik, belemegyünk a mester és tanítván kapcsolatba, és fellángol a szerelem – valóban összetettebbé válnak a karakterek is, és ezt Pista nagyon érzékenyen és sok energiával kezelte. Hozzá hasonlóan mi is azon dolgoztunk, hogy minél sokoldalúbbak legyenek a karaktereink.

– Mi a titka a darab évtizedek óta tartó hatalmas sikerének?

Egyrészt nyilván a zenének köszönhető ez a siker, hiszen a darab minden egyes dala ismert sláger. Nem nagyon van olyan ember, aki legalább néhány sort ne ismerne belőlük. Másrészt a történet miatt, amely egy csodálatos átváltozás története. Szeretünk hinni abban, mennyi minden lehetne belőlünk.

– Július 18-án és 20-án mutatjátok be a musicalt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Ha jól tudom, korábban is felléptél már itt.

Igen, a Kabaréval léptünk fel négy évvel ezelőtt a Győri Színházzal. Ez még a felújítás előtt volt. Ma megyek ki először a Margitszigetre, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, mi történt azóta. Úgy hallottam, csodálatosan felújították.

Bakai Anna interjúja (Forrás: Budapesti Nyári Fesztivál)