Tüskevár a színpadon

Amennyire tányér szélére tolt író volt valamikor Fekete István, annyira kellemes leltárt készíthet valahol ott fent, a legnagyobbakkal csevegve manapság. Gyerekkorom kedvenc filmje, A koppányi aga testamentuma Fekete István regénye alapján készült, a tündéri rókáról, Vukról írt története a televízió rajzfilmsorozatából, no meg a Pajtás című újság képregényéből lett minden korosztály számára ismerős, a Tüskevár című írásából pedig a legendás tévés feldolgozás után nemrég mozifilm született, sőt két éve színpadi változata a kaposvári színházban, s ez év tavaszától már a fővárosban is láthatjuk színpadon a Magyar Színházban.

„Túl a gáton, széles, de csendes diskurálással kezdte a napot a sok ezer madár, amelyből azonban kihallatszott egy-egy gém recsegő trombitálása, szárcsák sikkantása és a vöcskök kurjantása, a parti fűzfa száraz ágánál pedig egy szürkevarjú károgott valamelyik távoli atyafinak, de a válaszokat hallani már nem lehetett.”

„Csodálatosan ragyogó reggel volt ez; tisztára mosott és messze látó. A párák elégtek, amint kibújtak a földből, szólt a málinkó, egy kakukk úgy kiabált, hogy ez már nevetésnek is beillett, időnként megszólalt egy fácánkakas, jelezve, hogy az éjszaka nem történt semmi baja. (…) Héják és kányák imbolyogtak a nádas felett, egy-egy kárókatona is jött sűrű szárnyalással, és a vadrécék sziszegő röpte egy percre sem állt meg a levegőben.”

Fekete Istvánt idéztem: így sikerült könyvlapra csalogatnia a reggeli berek hangulatát. Már kisiskolásként megfogott, ahogy a napfelkeltéről vagy a késő nyári estéről írt: „A nap most már elszakadt a földtől, de még mindig vörösen andalgott a keleti égen, és fényétől piros derengés ült a tüskevári öreg fákra. (…) Az erdő csendes volt, mint egy nagy, üres templom. A lépések susogva csosszantak az avaron, s egy-egy nyíláson vörös-aranyat sugárzott be a nap. (…) Az ébredés tiszta áhítata lengett a levegőben, s a harkály kopácsolása úgy hallatszott, mintha a kóruson facipőben takarítana a harangozó.”

„Késő este lett. Késő nyári, csendes, tündöklő este, amikor a tejút már az ősz felé hajolt, a csillagok magányosak lettek, mint a szétszórt pásztortüzek, és az őszi bogár könnyes kis citerája talán ezen az estén pendült meg először, bujdosva a letarolt mezőkön, a susogó kukoricák homályában és a szőlőtőkék mámoros álmai között.”

Hát ezeket a csodálatos leíró részeket ne kérje számon a színpadi változat nézője, legfeljebb sajnálni lehet, hogy a regényt a színházi előadással „kiváltó” ifjak és lányok nem fognak elalélni a gyönyörűségtől a fent idézett mondatok olvasása közben.

A Magyar Színház Tüskevár című előadása a regény minden színházi közönség elé állítható részletét, humorát, izgalmas jeleneteit ügyesen kidolgozva, gazdagítva, be is építi a produkcióba (színpadra írta Olt Tamás és Váradi R. Szabolcs, dramaturg Deres Péter, de segített benne a zenei vezető, Szemenyei János és a rendező, Gémes Antos), így a két részes zenés játék egy pillanatra sem hagyja, hogy elkalandozzon a már tíz éves kortól várt néző. A zeneszerző Szirtes Edina Mókus, aki egy igazi slágergyanús szerzeménnyel is megajándékozza a gyerekeket: ezt dalolva, dúdolva, fütyörészve indulnak hazafelé, táncra csábítva anyát, apát, nagymamát, nagyapát, osztályfőnököt, magyartanárt, kinek hogyan és kivel sikerült eljönnie az előadásra. Valóban, a koreográfia (koreográfus Gyenes Ildikó) olyan lendületes és egyszerűnek tűnő, hogy már az előadás alatt sokunknak megmozdultak a lábai a székünkön ülve.

Fillár István kellően bölcs, nagy tapasztalattal rendelkező tanítómester, akitől szívesen fogadja minden gyerek a jó tanácsot, ahogyan az egy vérbeli Matula bácsihoz illik. Tutajos és Bütyök (Fazekas László Csaba és Gréczy Balázs Gábor) nagy lelkesedéssel, de gyerekes naivsággal veti bele magát az ismeretlen világ felfedezésébe, ami a tősgyökeres fővárosi általános iskolásokra jellemző. Bütyök ezt még meg is fejeli egy kis nőimádattal, akár a tanárnőjéről, akár egy vidéki vízhordó kislányról van szó. Gréczy szimpatikusan hozza ezt az állandóan rajongó szerelembe eső fiút. Nancsi néni (Bede-Fazekas Anna) pont annyira sok, amennyire egy mindenkinél jobban sütő-főző, mindenkinél mindent jobban tudó, de aranyszívű háziasszony szerepéhez kell. István bácsi (Szűcs Sándor) olyan családtag, aki mindig segít, azt hiszi róla minden gyerek, hogy szükség esetén még a szüleivel szemben is könnyedén meg tudja védeni őt. Feltétlenül említést érdemel a Csikaszt játszó Simon Zoltán, aki kiváló bábszínészi képességeiről tesz tanúbizonyságot ebben a gyerekek számára különösen nagy élményt nyújtó szerepében.

Horváth Gábor Miklós

Fotó: Juhász Éva