Örökös tagját és mesterművészét gyászolja az Opera

Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 75. évében elhunyt Csikós Attila Kossuth- és Jászai Mari-díjas építész, jelmez- és díszlettervező. Ókovács Szilveszter főigazgató az Operaház örökös tagjának és mesterművészének halála előtt egy nappal levélben tolmácsolta, hogy az Arabellához és a Szilfid című baletthez készült két utolsó díszletét az Opera védetté nyilvánítja, és megőrzi az utókornak. Csikós Attila 40 éven át határozta meg az Opera látványvilágát egyenes folytatója az Oláh Gusztáv-i, Fülöp Zoltán-i örökségnek. Ez volt az életműve, Csikós Attilát az Operaház saját halottjának tekinti.

Az ungvári születésű Csikós Attila már középiskolás korában a Kispesti Színház amatőr díszlettervezőjeként tevékenykedett, majd két éven át a József Attila Színházban dolgozott világosító és díszlettervező-asszisztensként, míg nem 1962-ben felvették az Iparművészeti Főiskolára, ahol építészetet tanult. Főiskolai évei alatt az Egyetemi Színházhoz került, ahol díszlet- és jelmeztervezőként dolgozott, 1965-től pedig már a Bayreuthi Ünnepi Játékok díszlettervező-asszisztense. A Magyar Állami Operaházban 1968 és 1979 között műteremvezető világosítóként és megbízott díszlettervezőként kezdte pályáját. Első operaházi díszlettervét 1969-ben Verdi A trubadúr című operájához készítette, amit csaknem nyolcvan további opera- és balett-előadás követett. Olyan emlékezetes produkciókhoz készített díszleteket, mint a Pillangókisasszony, a Cigánybáró, az Adriana Lecouvreur, az Aida, a Bánk bán, a Seherezádé, a Csipkerózsika, A makrancos Kata vagy a Giselle. Operaházi munkáival párhuzamosan gyakran dolgozott budapesti és vidéki színházaknak is, majd 1983-ban a Nemzeti Színháznál folytatta pályáját. Gyakran hívták külföldi színházakhoz is: dolgozott Münchenben, Bécsben, Frankfurtban, Párizsban, Bordeaux-ban, Berlinben, Rómában, Veronában és Triesztben, Grazban, Baselben, Helsinkiben, Savonlinában, Lisszabonban és Santiago de Chilében. 1989 és 2005 között a Magyar Állami Operaház vezető díszlettervezője volt. Aichiben 2005-ben a világkiállítás német kiállítási pavilonját, 2010-ben pedig a Shanghai-i világkiállítás német pavilonjának kastély éttermét tervezte. 1990-ben Jászai-díjat, 1998-ban Oláh Gusztáv-emlékplakettet, 2001-ben Kossuth-díjat kapott. 2013 óta a Magyar Állami Operaház örökös tagja és mesterművésze, valamint a Magyar Művészeti Akadémia Színművészeti Tagozatának rendes tagja volt. Csikós Attilát a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.