NÁJN HÁJ SZÍ, AVAGY BELŐTTÜK A GÓLOKAT

A kék díva: Rőser Orsolya Hajnalka

A kék díva: Rőser Orsolya Hajnalka

A Sziget második napján arénához hasonlított az Operasátor. Nem, nem a Veronai Aréna hangulatát idézte az este, sokkal inkább valami sportmérkőzését, már ami a közönség reakcióit illeti. És még csak nem is arról a német párról van itt szó, akik felfújható, kék hengerekkel tapsoltak a fejük fölött minden ária végén.

Hábetler András sportkommentátorokat megszégyenítő módon hergeli a közönséget – tőle származik a nájn háj szí, amellyel Boncsér Gergely színrelépését konferálta fel. Jön is a tenor, eleve úgy ünneplik, mint egy szupersztárt, hiszen a Nessun dormával már megszerezte saját rajongótáborát. A kemény mag már akkor füttyög, amikor belép a rivaldába. A színpadi állványról magára húz egy katonai kabátot, és lazán, félidőtől már a színpad szélén ülve eldalolja Tonio kilenc magas C-vel tűzdelt áriáját Az Ezred lányából. A háttérben minden C-nél magasra emeli a kezét Hábetler, számoltatja a közönséget. (Akik közül egy valaki már az első C-t felismeri, irányítás nélkül: Kertesi Ingrid nem beépített ember. Sima szigeti szurkoló.)

A hangmérkőzés végén ismét a magasságé a főszerep. A labda Rőser Orsolya Hajnalkánál, aki Az ötödik elem című film híres operajelenetét adja elő élőben. A szám eleje még rendben is volna: a Lammermoori Luciából Lucia áriája szól, amely a filmben valami számítógépes machinációban végződik. No most itt a gégeizmok játszanak és két hangszalag, élőben, aminél aligha akad nagyobb sportteljesítmény.

Nos, ennyi. Lehet eső, sár, akár az augusztusi hó is leeshetett volna. Az Operasátor lelátója újra megtelt. De hát ez a C.