A székesfehérvári Vörösmarty Színház különleges hangulatú és látványvilágú előadásával Budapesten vendégszerepel: Robert Musil A rajongók c. darabja Szikora János rendezésében a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán látható 2017. március 22-én és 23-án. A előadással a szerző emléke előtt is tisztelegnek, halálának 75. évfordulója alkalmából.

 

A tavalyi évadban Szikora János úgy gondolta, elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet. A megvalósítás örömeiről a következőket mondta: „1993-ban jelent meg magyarul a Színház c. folyóirat mellékletében, bár ezt megelőzően kéziratban is megkaptam a darab fordítójától, Györffy Miklóstól. Amikor elolvastam, ugyanaz az érzés kerített hatalmába, mint amikor először olvastam Nádas Pétert, vagy amikor először forgattam Botho Strauss Az idő és a szoba c. darabját. Miután elolvastam Musil művét, rögtön tudtam, hogy ez a darab az enyém. Ritkán került a kezembe olyan mű, ahol az érzéki és a szellemi ilyen szoros szimbiózisban működött volna együtt. Itt soha nem billen el a mérleg, nem lesz belőle perverzió, de nem lesz száraz filozófia sem. Én mindig az ilyen darabokat kerestem, mert azt hiszem, ehhez az egyensúlyhoz értek igazán. Azt viszont nem gondoltam, hogy ilyen sok idő fog eltelni a szándék és a megvalósítás között.”

 

A megvalósításra ugyanis több mint húsz évet kellett várni, de talán ennyi idő kellett ahhoz, hogy a megfelelő csapatot találja meg a műhöz. „Számomra Musil nem egy színdarab a sok közül. Azért rendeztem meg, mert szeretném megosztani azt a szellemi élményt, ami A rajongók olvasásából fakadt bennem, és egyben ráirányítani a figyelmet Musilra, a 20. század egyik legnagyobb szellemi óriására, aki sem életében, sem halála után nem élvezhetett olyan népszerűséget, mint mondjuk kortársa, Thomas Mann” – vallja a rendező.

A darab mondanivalójáról a főszereplő Thomast alakító Lábodi Ádám így nyilatkozik: „Az egymás közti viszonyok tiszták, de Musil súlyos gondolatokat fogalmaz meg a világról, a létezésről, kapcsolatokról, és hogy milyen problémáik vannak azoknak az embereknek, akiknek tulajdonképpen nincsenek is kézzelfogható gondjaik. Egészségesek, okosak, szépek, fiatalok, dúsgazdagok, kifinomultak. Minden adva van egy boldog élethez, de ők elkövetik azt a hibát, hogy csak elmélkednek, és közben elfelejtenek élni… Számomra nagyon fontos, hogy a darab felmutatja: lehetséges a változás, a változtatás. Hogy akár egy trauma kapcsán végre rálássunk az életünkre és bátran változtassunk rajta.”

 

A főszereplő Mariát játszó Törőcsik Franciska szerint a szereplők többek között arra keresik a választ, hogy mi működteti a kapcsolataikat: „Olykor meghatározhatatlan érzések, vonzódások, eszmék, és sokszor egyszerűn csak az érdekek. A darabban megjelenő alakok együtt nőttek fel, szinte testvéri kapcsolatban állnak. Az ő életükben is megjelennek a hagyományos társadalmi formák, például a házasság. De ezek az emberek nem tudják elfogadni a kötelező kereteket. A két főszereplő férfi megértette azt a gondolatot, ami a darabban is megjelenik, hogy az élet egy olyan egyenlet, amelyben vannak állandó tényezők, de ismeretlenek is, amiket be kell helyettesíteni bizonyos fogalmakkal, például vallás, szeretet, gyűlölet, hogy tudjanak élni. Musil szereplői nem tudják elfogadni ezt, mert annál összetettebben gondolkodnak.”

Az előadás jelmeztervezője, az érzéki és kifinomult anyagok mestere, Zoób Kati így nyilatkozik Musil művéről: „Nagyon komplikált, rendkívül érzékeny darab. Érzelmekkel és gondolatokkal kísérletező mű, kifinomult nyelvezettel, négy emberről, akiket lelki és szellemi hasonlóságok fűznek össze és ellentétek választanak el. Sok összetevős a rajongás részemről is, nagyon megfogott az a speciális létezés, amiben a szereplők élnek. Musil szellemiségének rétegei kísérleteznek az én érzékeimmel is. De, ha János nélkül olvasom, soha nem érintett volna úgy meg, mint általa. Az ő rendezői intellektusán keresztül egy egészen egyedi értelmezést és világot kapok.” 

 

Morcsányi Géza, az előadás dramaturgja rendkívül jó arányérzékkel, finoman bánt a művel, minden lényeges mozzanat megőrződött, viszont számtalan olyan túlírt mondat hullott ki, amelyek csak olvasva élvezhetők, elmondva követhetetlenek.

A rajongók ősbemutató Magyarországon, 2016-ban a Budapesti Tavaszi Fesztivállal közösen készült.

Színlap

Szereplők:

Thomas: Lábodi Ádám

Maria, a felesége: Törőcsik Franciska

Regine, Maria húga: Varga Lili

Anselm: Andrássy Máté

Josef, Regine férje, egyetemi professzor: Egyed Attila

Stader, a Newton, Galilei & Stader detektíviroda tulajdonosa: Kuna Károly

Mertens kisasszony: Kerkay Rita

Cselédlány: Soltész Rita

 

Fordította: Győrffy Miklós

Dramaturg: Morcsányi Géza

Díszlettervező: Szikora János

Jelmeztervező: Zoób Katti

A rendező munkatársa: Bischof Ildikó

 

RENDEZŐ: SZIKORA JÁNOS

 

Robert Musil a XX. század egyik legmeghatározóbb írója. Proust: Az eltűnt idő nyomában, Joyce: Ulyssese és Musil: A tulajdonságok nélküli ember című regénye korunk posztmodern művészetének szellemi alappillérei. Musil életében egyetlen darabot írt, A rajongókat, amelynek irodalmi értéke legjobb prózáinak szintjén mozog. 1920-ban, Berlinben volt az ősbemutatója, azt követően főleg német nyelvterületen játszották, ahol mindig a legrangosabb színházaknál (lásd Schaubühne, Burgtheater), a legnagyobb színészek és rendezők bravúrdarabja volt. Magyarországon soha nem mutatták be, noha Győrffy Miklós fordítása 1993-ban jelent meg a Színház mellékletében.

A Vörösmarty Színház úgy gondolta, hogy elérkezett az idő, hogy a magyar közönség is megismerje ezt a kivételes szellemi izgalmat tartogató művet.

A darab egy jómódú polgári család villájában játszódik. Főhőse két házaspár, ahol a nők testvérek. Az idősebb testvér házába beállít a húga a szeretőjével, akiket a húg férje rajtakapott, és most menekülniük kell, mert a férj gyilkossággal fenyegetőzik. Hosszú diskurzus és lelki tusa kezdődik a két nő között arról, hogy mi a helyes: visszamenni a házasságba, vagy inkább elmerülni az ismeretlen szerelemben? Közben telnek a napok, és a fiatal lány nővére és szeretője között váratlan, és egyre elementárisabb erejű vonzalom alakul ki, majd a nővér megszökik húga szeretőjével. Ekkor a nővér elhagyott férje bevallja a magára maradt lánynak, hogy házasságuk tulajdonképpen csőd volt, mert ő valójában belé volt szerelmes, csak nem volt bátorsága bevallani. Kiderül, hogy évekkel korábbi rejtett érzelmeik közösek voltak. Ennek ellenére a fiatal lány nem él ezzel az új lehetőséggel, hanem egy forró, érzéki pillanatban váratlanul elmenekül. Merre visz az útja? Az öngyilkosságba? A szabadságba? A darab Musil nagyregényeihez hasonlóan talányos nyitottságban hagyja a történet végét.

 

A bergmanni mélységű szituációk végtelen láncolata, valamint a lelki élet kiismerhetetlenségének tébolyát intellektuálisan feldolgozni képtelen figurák groteszk helyzetkomikuma lebilincselő élményt kínál színésznek és nézőnek egyaránt.