Miénk a vár!

“Lenyűgözött a lovak ereje, robbanékonysága, és a várba vezető keskeny út, amely tényleg annyira szűk, hogy a gumikon látszott a nyoma, ahogy behajtottunk a kapun” – mondta Szalay Balázs. 

„Sohasem lőttek még rám, és sohasem ütöttem ki valakit lándzsával a nyeregből” – tette hozzá Bunkoczi László. 

Az Opel Dakar Team kettőse nem kevesebbre vállalkozott az elmúlt napokban, mint hogy megküzdve a várvédő lovagokkal „beveszi” a sümegi várat.

A sümegi várat, amelyet soha, senkinek sem sikerült meghódítani. Igaz, egyszer a törökök felgyújtották a tetejét, egyszer pedig a kapitánya átjátszotta az ellenségnek, de a várvédőket legyőzni sohasem tudták. Aki látta, azt is tudja, a hősies védelmen kívül mi lehet az ok: a viszonylag épen megmaradt középkori erőd egy kopár, meredek hegy tetejére épült.

Szalay és Bunkoczi három nap erejéig visszarepült az időben – a sivatagi környezethez szokott páros ezúttal kőhajítóval,  íjjal, karddal ismerkedett. Bunkoczi (amint említette is) lándzsával kiütött egy lovagot a nyeregből („Még jó, hogy előző este pont a Lovagregényt adták a tévében, így meg tudtam nézni, miként kell a lándzsát fogni ahhoz, hogy hatékonyan használni tudja az ember” – mondta mosolyogva), Szalay pedig szemrebbenés nélkül tűrte, hogy egy lovas átugrasson az Opel Mokka fölött, egy másik pedig ráugorjon a motorháztetőre.

„Nagy élményt, és nagy kihívást jelentett, hogy ennyi profi lovas és lovag között autózhattunk, mint ahogyan a történelmi helyszín is lenyűgözött. A várban harminc éve jártam legutóbb, akkor mellig ért a gaz, abban az időben vette át a mostani várkapitány, s azóta rendbe tették, nagyon szép lett – mondta Szalay, aki azt is élvezte, amikor láng és füstcsóvákat kellett kerülgetnie (a csapat először használt pirotechnikai eszközöket filmforgatáson). –  A három nap alatt egyszer ért igazi meglepetés, amikor a forgatókönyv szerint a motorháztetőn landoló lovag túl nagy lendülettel érkezett, és vállal beütötte a szélvédőt. Akkor egy kicsit meghökkentem, de szerencsére nem történt baj, csak a szélvédő bánta.”

S hogy mi volt az, ami a legjobban tetszett?

„A barátság és szeretet, amivel itt fogadtak minket” – mondta Szalay.

„A lelkesedés, amivel a lovagok a munkájukat végzik. Nagyon jó, hogy ennyire szeretik azt, amit csinálnak” – tette hozzá Bunkoczi, akinek mostantól új beceneve van.

A várban dolgozó egyik idősebb bácsi elnevezte őt „Segédhajtó Úr”-nak, úgyhogy el is döntötte, a navigátor megnevezést mostantól erre cseréli.

„Érdekes volt újra a színészek bőrébe bújni, bár most nem kellett nagyon megerőltetni magam, hiszen az voltam a filmben, ami a valóságban: csapatfőnök – mosolygott Németh Ottó. – S hogy mi tetszett a legjobban? Amikor az egyik ló és lovasa átugrott a Mokka motorházteteje fölött. Lenyűgöző volt, bár kissé izgultam, hogy se az autónak, se a lónak és lovasnak ne essen baja. Ezen felül nagyon tetszett még, ahogyan itt Sümegen a hagyományokat őrzik – példa értékű, amit tesznek.”

Maga az image- film (amely egy hónapon belül lesz látható) egyébként bővelkedik akciójelenetekben: a várvédő lovagok csapnak össze benne az Opel Dakar Team párosával és versenyautójával. A történelem és a modern kor remekül megfér itt egymás mellett.