Megbukott a Keystone XL kőolajvezeték ügye az amerikai szenátusban

Egyetlen szavazaton bukott el kedden a demokrata többségű amerikai szenátusban a környezetvédők által támadott, nagyszabású Keystone XL kőolajvezeték északi szakaszának engedélyeztetése.

    A szövetségi felsőház 59-41 arányban támogatta ugyan a projektet, de az azt jóváhagyó törvénytervezet elfogadásához 60 voksra lett volna szükség.
Noha a képviselőház a múlt héten 252-161 arányban megszavazta a vezeték megépítését, annak elkészültét a szenátusi támogatás sem szavatolta volna, mert Barack Obama elnök jelezte: meg fogja vétózni a projektet. A Keystone XL a tervek szerint a kanadai Alberta tartomány olajhomok-mezőitől a Mexikói-öböl partvidékén található finomítókig szállítaná az olajat.
A törvénytervezet azt követően került ismét a kongresszus elé, hogy az újraválasztásáért küzdő Mary Landrieu louisianai demokrata szenátor felkarolta az ügyet. Azt riválisa, Bill Cassidy republikánus képviselő nyújtotta be a szövetségi alsóházban. Louisianában december 6-án rendezik meg a szenátorválasztás második fordulóját, és a közvélemény-kutatások szerint Cassidy áll jobban.
Az elnök múlt pénteken Mianmarban úgy nyilatkozott, hogy továbbra is szeretné megvárni a vezetékkel kapcsolatos vizsgálatok lezárását. Hangsúlyozta: a kormány annak alapján kíván állást foglalni, hogy a vezeték megépítése felgyorsítja-e a klímaváltozást. Egyben elutasította azt az érvelést, miszerint a Keystone XL-projekt véghezvitelének komoly munkahelyteremtő hatása lenne.
A vezeték ügye jövőre várhatóan ismét a kongresszus elé kerül majd, és akkor már – a nemrégiben lezajlott “félidős” választások eredményeképpen – a képviselőház mellett a szenátusban is többségben lesznek a republikánusok.
Az olajvezeték megépítését a calgaryi központú TransCanada társaság először 2008-ban javasolta. Ezt az Obama-kormány 2012 elején elutasította, arra hivatkozva, hogy a kongresszus által számára megszabott időkeret nem tette lehetővé a döntésre vonatkozó hatástanulmányok elkészítését. Ennek egyik oka az volt, hogy a terv ellenzői környezetvédelmi kifogásokat fogalmaztak meg a vezeték nebraskai szakaszával kapcsolatban.
A TransCanada ezt követően kettébontotta a projektet, és bejelentette, hogy megkezdi a vezeték Oklahoma állam és a Mexikói-öböl közé eső, 780 kilométeres szakaszának építését. Ehhez ugyanis – mivel a csővezeték déli szakasza kizárólag az Egyesült Államok területén halad át – nem szükséges a szövetségi szintű jóváhagyás.
A TransCanada 2012 májusában újból kérelmezte a washingtoni külügyminisztérium engedélyét az északi szakasz megépítésére. Mivel ez viszont átlépné a kanadai-amerikai határt, a projekt nem valósítható meg az Egyesült Államok kormányának beleegyezése nélkül.
Idén januárban a külügyminisztérium egy jelentésben arra a következtésre jutott, hogy a vezeték nem okoz majd jelentősebb változást sem a szén-dioxid-kibocsátás, sem a klímaváltozás szempontjából. Az állásfoglalás rámutatott, hogy a kanadai olajat – amelynek felhasználása egyébként 17 százalékkal több üvegházhatású gáz kibocsátásával jár, mint az átlagos kőolajé – mindenképpen ki fogják termelni, és ha nem csővezetéken, akkor továbbra is vasúton juttatják el a finomítókhoz.
Amennyiben megépül, a Keystone XL teljes hossza 2700 kilométer lesz, megépítése pedig 7,6 milliárd dollárba kerül majd. A vezeték kapacitása napi 830 ezer hordó lenne, és jelentősen csökkentené az Egyesült Államok függőségét a tengerentúli kőolajtól.
A vezeték megépítésének elhúzódása súrlódást okozott az Egyesült Államok és Kanada között, mert a Keystone XL fontos eszköze lenne Kanada kőolajexportjának.
Forrás:MTI