Már Kína is kiszervezi a gyártást?

Átalakulóban van Ázsia gazdasága, főként azért, mert a kínai vezetés vasmarokkal menedzseli az ipari ország átállítását egy innovatív, szolgáltatásalapú fogyasztói társadalmi modellre. Kína feldolgozóipari túlsúlya ennek eredményeképpen gyengül, és szerepét India, illetve az ázsiai feltörekvő gazdaságok vehetik át. Mindez a Pioneer Alapkezelő szerint relatíve alacsony nyersanyagárakat eredményezhet, ami kedvezően hat a nyersanyagimportőr gazdaságokra.

A lassuló kínai gazdasági növekedés és a technológiai fejődés következtében az elmúlt években fokozatosan csökkentek a nyersanyagárak. A réz és a szén ára lényegében 2010 óta csökkenő trendet mutat, egy-egy tonna ma kevesebb mint felébe kerül a csúcsidőszaki árnak. Tavaly az olaj is csatlakozott: ára fél év alatt ugyancsak megfeleződött.

 

Mindez a fejlődő, de leginkább az ázsiai gazdaságok közötti munkamegosztás átalakulásával magyarázható. „A világ termelési lánca az elmúlt tizenöt évben végtelenül leegyszerűsítve úgy működött, hogy a nyersanyagok Kínába áramlottak, és az ottani erős feldolgozóipar késztermékeket készített belőlük, amelyek végül az Egyesült Államokban és Európában találtak vevőre. Ez a modell lassan megszűnni látszik” – állítja Priegl Máté, a Pioneer Alapkezelő portfóliómenedzsere.

A kínai gazdaság ugyanis (erős kézi vezérlés mellett) igyekszik átjutni a fejlett gazdaságok táborába, miközben elkerüli a „middle income trap” jelenséget, azaz ipari országból szeretne fogyasztás vezérelte, szolgáltatásalapú, modern gazdasággá válni. A fejlődéssel együtt jár, hogy a GDP és vele a nyersanyagkereslet növekedési üteme is lassul. Az átalakulás kezdetét jól szemlélteti az ország beruházásainak alakulása: az ipari beruházások korábbi elképesztő, 25-35 százalékos növekedése az elmúlt évek során 15 százalékra mérséklődött.

 

A kereslet változására érzékeny nyersanyagpiacokon a jelenség folyamatosan tükröződött az árakban, amiket a jelentős kínai dominancia következtében főleg az ottani várható nyersanyagkereslet határozott meg. A kínai gazdaság fejlődésével azonban a kereslet növekedési üteme lassul, a kínai dominancia a nyersanyagpiacon folyamatosan csökkenni fog. Jellemző adat, hogy míg Kína az elmúlt tíz évben 140-150 millió tonnával növelte szénfelhasználását, az elemzők 2020 és 2025 között már csökkenésre számítanak. Ugyanígy az ország acélkereslete a mögöttünk álló tíz évben évente átlagosan 4,5 százalékkal nőtt, a következő tíz évben viszont a várakozások szerint csak 0,5 százalékkal fog.

 

A kínai gazdaság helyére India és az ázsiai feltörekvő országok – Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Vietnam és a Fülöp-szigetek – pályáznak eséllyel, növekedésük abszolút nagysága azonban várhatóan elmarad majd a kínaitól. Ezekben az országokban – Kínával ellentétben – nő a munkaképes korú lakosság, továbbá megfigyelhető a beruházási ráta növekedése. Az ipar és a beruházások bővülése várhatóan a korábban Kínában is tapasztalt társadalmi folyamatok mellett zajlik le. Gyors ütemben nőnek a városok, emelkednek az infrastrukturális beruházások, fejlődik a középosztály. A KPMG egy elemzése szerint Ázsiában a középosztály lélekszáma 2030-ig a 2009-es 525 millió főről 3,2 milliárd fő fölé emelkedik, ami a keresleti oldalon is megerősíti ezeknek a gazdaságoknak a szerepét a világ GDP-jében.

 

A Pioneer Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint az ázsiai gazdaságok átalakulása várhatóan jelentős hatással lesz a fejlett országokra, és a világ más régióira is. A nyersanyagimportőr országok számára a folyamat egyértelműen kedvező, miközben a nyersanyagexportőr térségek gazdaságai lemondhatnak a válság előtti évtizedben tapasztalt nyersanyagárboomról. Ez utóbbi csoportba viszont olyan országok tartoznak (Közel-Kelet, Dél-Amerika és Oroszország), amelyek közül néhány nem a politikai stabilitásáról híres.