MacMillan és a balett zeneszerzője: Massenet

A balett útja a gondolattól a színpadig

Manon Lescaut történetét többen is megkomponálták: Auber vígoperát írt belőle (1856), Massenet (1884) a francia nagyopera stílusában, Puccini pedig a saját maga elképzelései szerint 1893-ban mutatta be operáját, így választék bőven akadt.

MacMillan annyiban maradt a „készletnél”, hogy Massenet zenéje mellett döntött, azonban az opera egyetlen hangját sem felhasználva alakította a zenei anyagot. A Guardian 1974. március 6-i számában közreadott interjúban a koreográfus úgy nyilatkozott, hogy tudatosan szerette volna elkerülni az összehasonlítgatásokat az opera és balettje között, ráadásul szándéka szerint nem az operát szerette volna megtáncosítani, hanem magát a regényt.

            A végleges zenei anyagot Jules Massenet műveiből Leighton Lucas (1903-1982) és MacMillan választották ki és állították össze, amit Lucas meg is hangszerelt, hogy egységes zenei hangzás uralja a balettet. Lucas egyébként érdekes pályát futott be, hiszen fiatal korában két évadon át Gyagilev együttesének volt a táncosa Lukine művésznéven, majd még nem volt húsz éves, amikor balettkarmesterré avanzsált. Később zeneszerzéssel foglalkozott, főleg filmzenéket és vallásos kompozíciókat komponált.

 Massenet zenéje MacMillan Manonjához

            A balettben számtalan mű részlete található meg. Van köztük olyan, amely dal (Crepuscule) vagy operaária (Hamupipőke: Reste au foyer, petit grillon kezdetű ária) zenekari átirata. Több szimfonikus részlet szerepel Massenet különböző szvitjeiből (Scènes pittoresques, Scènes Alsaciennes, Scènes dramatiques), illetve operákból. Az operák zenekari részletei származhatnak előjátékokból (Grisélidis) vagy a balettbetétekből (Thaïs, Lahore királya). Egyházi műveket is találunk a zenei anyagban (La Vierge, szent legenda). A balett egyik legfülbemászóbb dallama kétség kívül az Elégia, amely Az erinniszek című antik tragédia részlete. Többször is felhangzik a műben: először akkor hallhatjuk, amikor Manon és Des Grieux először táncolnak együtt az I. felvonásban, aztán ugyanez a muzsika szól Des Grieux fájdalmas szólója alatt, amikor Manon elutasítja a II. felvonásban.

Érdekességek a Manon kapcsán

• Amikor Montesquieu 1734-ben elolvasta Prévost regényét, mindössze ezt mondta a darab főszereplőkről: „a főhős egy mihaszna, a hősnő pedig egy szajha”.
• Az első balettet Manon történetéből 1830-ban mutatták be Párizsban. Eugène Scribe alkalmazta színpadra a regényt, a zenét Ludovic Halévy szerezte, a koreográfiáról pedig Jean Aumer gondoskodott.
• 1852-ben Bécsben is készült balett a témára, amelyet Giovanni Golinelli jegyzett.
• A MacMillan-féle Manon először 1985 áprilisában járt Budapesten. A Royal Ballet az Operaházban háromszor adta elő.  A balett következő felbukkanására 2007-ig kellett várni, amikor a Miskolci Nemzetközi Operafesztiválon a Bécsi Állami Balett előadásában lehetett látni.
• Massenet és Puccini közismert operái mellett mások is érdemesnek találták Prévost abbé regényét arra, hogy operát komponáljanak belőle. Auber 1856-ban háromfelvonásos vígoperát írt, amelyet az Opéra Comique-ban mutattak be. Hans Werner Henze operáját Boulevard Solitude címen 1952-ben vitték színre.
• MacMillan Manon című balettjének díszleteihez a tervező, Nicholas Georgiadis 18. századi velencei rokokó festők műveiből merített. Így többek közt Francesco Guardi és Pietro Longhi képei szolgáltatták az ihletet a kor megjelenítéséhez.
• Sir Thomas Beecham, a jeles angol karmester azt mondta az 1930-as években Neville Cardus zenekritikusnak, hogy Bach összes Brandenburgi versenyét odaadná Massenet Manonjáért, és jó vásárt csinálna a cserével. Ennyire nagyra tartotta Massenet művészetét.

 Manon: TanykpayevaAliya, Nakamura Shoko, Felméry Lili, Pap Adrienn

Des Grieux: Timofeev Dmitry,Oláh Zoltán, Leblanc Gergely, Lagunov Ievgen

Lescaut.: Majoros Balázs, Kekalo Iurii, Lagunov Ievgen, Myasnikov Boris

Lescaut szeretője: Starostina Kristina,Kozmér Alexandra, Balaban Cristina, Carulla Leon Jessica  

Monsieur G. M.: Komarov Alekszandr, Szirb György, Bajári Levente, Apáti Bence

Karmester: Kesselyák Gergely, Silló István

Alkotók

Koreográfus: Sir Kenneth MacMillan

Zeneszerző: Jules Massenet

Zenéjét átdolgozta: Martin Yates

Díszlettervező: Nicholas Georgiadis

Jelmeztervező: Nicholas Georgiadis

Jelmezfelügyelő: Donna Raphael

Világítástervező: John B. Read

Produkciós igazgató: Jo Maund

Benesh táncírás alapján betanította és színpadra állította:   Gary Harris

Színpadra állította: Maina Gielgud

Próbavezető balettmesterek: Kövessy Angéla, Solymosi Tamás, Tengler Tamás mv., Venekei Marianna, Volf Katalin mv., Janács Evelyn mv.

Bemutató: 2015. február 28.

További előadások: március 5., 6., 8., 11., 12., 13.