Lukács 24. Mit keresitek a holtak között az élőt?

1.  A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.

2.  És a követ a sírról elhengerítve találák.

3.  És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.

4.  És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:

5.  És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?

6.  Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt,

7.  Mondván: Szükség az ember Fiának átadatni a bűnös emberek kezébe, és megfeszíttetni, és harmadnapon feltámadni.

8.  Megemlékezének azért az ő szavairól.

9.  És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek.

10.  Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak.

11.  De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.

12.  Péter azonban felkelvén elfuta a sírhoz, és behajolván látá, hogy csak a lepedők vannak ott; és elméne, magában csodálkozván e dolgon.

13.  És ímé azok közül ketten mennek vala ugyanazon a napon egy faluba, mely Jeruzsálemtől hatvan futamatnyira vala, melynek neve vala Emmaus.

14.  És beszélgetének magok közt mindazokról, a mik történtek.

15.  És lőn, hogy a mint beszélgetének és egymástól kérdezősködének, maga Jézus hozzájok menvén, velök együtt megy vala az úton.

16.  De az ő szemeik visszatartóztatának, hogy őt meg ne ismerjék.

17.  Monda pedig nékik: Micsoda szavak ezek, a melyeket egymással váltotok jártotokban? és miért vagytok szomorú ábrázattal?

18.  Felelvén pedig az egyik, kinek neve Kleofás, monda néki: Csak te vagy-é jövevény Jeruzsálemben, és nem tudod minémű dolgok lettek abban e napokon?

19.  És monda nékik: Micsoda dolgok? Azok pedig mondának néki: A melyek esének a Názáretbeli Jézuson, ki próféta vala, cselekedetben és beszédben hatalmas Isten előtt és az egész nép előtt:

20.  És mimódon adák őt a főpapok és a mi főembereink halálos ítéletre, és megfeszíték őt.

21.  Pedig mi azt reméltük, hogy ő az, a ki meg fogja váltani az Izráelt. De mindezek mellett ma van harmadnapja, hogy ezek lettek.

22.  Hanem valami közülünk való asszonyok is megdöbbentettek minket, kik jó reggel a sírnál valának;

23.  És mikor nem találták az ő testét, haza jöttek, mondván, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt mondják, hogy ő él.

24.  És azok közül némelyek, kik velünk valának, elmenének a sírhoz, és úgy találák, a mint az asszonyok is mondták; őt pedig nem látták.

25.  És ő monda nékik: Óh balgatagok és rest szívűek mindazoknak elhivésére, a miket a próféták szóltak!

26.  Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe?

27.  És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.

28.  Elközelítének pedig a faluhoz, a melybe mennek vala; és ő úgy tőn, mintha tovább menne.

29.  De kényszeríték őt, mondván: Maradj velünk, mert immár beestvéledik, és a nap lehanyatlott! Beméne azért, hogy velök maradjon.

30.  És lőn, mikor leült velök, a kenyeret vévén, megáldá, és megszegvén, nékik adá.

31.  És megnyilatkozának az ő szemeik, és megismerék őt; de ő eltünt előlük.

32.  És mondának egymásnak: Avagy nem gerjedezett-é a mi szívünk mi bennünk, mikor nékünk szóla az úton, és mikor magyarázá nékünk az írásokat?

33.  És felkelvén azon órában, visszatérének Jeruzsálembe, és egybegyűlve találák a tizenegyet és azokat, a kik velök valának.

34.  Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonynyal, és megjelent Simonnak!

35.  És ezek is elbeszélék, mi történt az úton, és miképen ismerték meg ők a kenyér megszegéséről.

36.  És mikor ezeket beszélék, megálla maga Jézus ő közöttök, és monda nékik: Békesség néktek!

37.  Megrémülvén pedig és félvén, azt hivék, hogy valami lelket látnak.

38.  És monda nékik: Miért háborodtatok meg, és miért támadnak szívetekben okoskodások?

39.  Lássátok meg az én kezeimet és lábaimat, hogy én magam vagyok: tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!

40.  És ezeket mondván, megmutatá nékik kezeit és lábait.

41.  Mikor pedig még nem hívék az öröm miatt, és csodálkozának, monda nékik: Van-é itt valami enni valótok?

42.  Ők pedig adának néki egy darab sült halat, és valami lépesmézet,

43.  Melyeket elvőn, és előttök evék.

44.  És monda nékik: Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.

45.  Akkor megnyilatkoztatá az ő elméjöket, hogy értsék az írásokat.

46.  És monda nékik: Így van megírva, és így kellett szenvedni a Krisztusnak, és feltámadni a halálból harmadnapon:

47.  És prédikáltatni az ő nevében a megtérésnek és a bűnök bocsánatának minden pogányok között, Jeruzsálemtől elkezdve.

48.  Ti vagytok pedig ezeknek bizonyságai.

49.  És ímé én elküldöm ti reátok az én Atyámnak ígéretét; ti pedig maradjatok Jeruzsálem városában, mígnem felruháztattok mennyei erővel.

50.  Kivivé pedig őket Bethániáig; és felemelvén az ő kezeit, megáldá őket.

51.  És lőn, hogy míg áldá őket, tőlök elszakadván, felviteték a mennybe.

52.  Ők pedig imádván őt, visszatérének nagy örömmel Jeruzsálembe;

53.  És mindenkor a templomban valának, dícsérvén és áldván az Istent. Ámen.