Jogerős ítéletet hozott a Fővárosi Ítélőtáblaaz ún.Tescós rablás ügyében

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt S. P. és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla a mai napon kihirdetett ítéletével csak kis mértékben változtatta meg a Fővárosi Törvényszék ítéletét. A vádlottak büntetőjogi felelősségét lényegében azonosan ítélte meg és – a IV. r. vádlott kivételével – az elsőfokon kiszabott büntetéseket is törvényesnek tartotta. A III. rendű vádlottnak a bűnpártolás bűntetteként értékelt cselekményét bűnpártolás vétségének minő-sítette, a IV. rendű és a VI. rendű vádlottal szemben 2 rendbeli személyi szabadság megsértésének bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, az I. rendű, a IV. rendű és a VI. rendű vádlottat további 2 rendbeli személyi szabadság megsértésnek bűntette miatt emelt vád alól is felmentettnek tekintette. A IV. rendű vádlott életfogytig tartó szabadságvesztés büntetését 20 év fegyházra enyhítette, a többi vádlott esetében azonban az elsőfokon kiszabott büntetéseket változatlanul hagyta. A másodfokú ítélet meghozatalával az eljárás jogerősen befejeződött, további fellebbezésnek nincs helye.

A sajtóban ún. tescós rablásként elhíresült ügyben a megismételt elsőfokú eljárást lefolytató Fő-városi Törvényszék a 2019. május 29. napján kihirdetett ítéletével hosszú tartamú, köztük életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéseket szabott ki, valamint 30 millió forintot meghaladó kártérítésre és ugyancsak több tízmillió forint nagyságrendű bűnügyi költség megfizetésére is kötelezte a vádlottakat.

A bíróság a kalocsai illetőségű, illegális pénzváltással foglalkozó házaspár sérelmére elkövetett bűncselekmény vádja alól bizonyítottság hiányában felmentette a terhelteket. Ugyancsak bizonyítottság hiányában került sor a vádlottak felmentésére az érdi pénzszállító autó kirablása, a Kőér utcai cselekmény, a Bajcsy-Zsilinszky utcai pénzváltó, valamint a kiskunhalasi ékszerüzlet kirablásának ügyében. Indokolásában a bíróság hangsúlyozta, hogy a felsorolt esetekben a nyomozás hiányosságai miatt a bizonyítékok teljeskörű feltárása nem történt meg, a rendelkezésre álló bizonyítékokból pedig kétséget kizáró módon a terheltek cselekményben való részvételét nem lehetett megállapítani. A budaörsi Tescónál a pénzszállító ellen elkövetett támadásban valamennyi érintett vádlott bűnösségét megállapította a törvényszék és cselekményüket nyereség-vágyból, több emberen és hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettének kísérleteként minősítette. Bűnösnek találta továbbá a vádlottakat lőfegyverrel és robbanóanyaggal visszaélés, valamint rablás bűntettében is. A bíróság halmazati büntetésként az I. rendű vádlottat 20 év, a II. rendű vádlottat 14 év, a III. rendűt 16 év, a IV. rendűt életfogytig tartó, a VI. rendű vádlottat pedig 8 év fegyházbüntetésre ítélte, míg az V. rendű vádlottat bizonyítottság hiányában felmentette a terhére rótt bűncselekmények alól. Az I., II., III. és IV. rendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Több vádlott esetében milliós nagyságrendű vagyonelkobzásról is döntött a bíróság.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész valamennyi vádlott terhére a felmentéssel érintett cselekmények miatt bűnösség megállapítása érdekében, továbbá súlyosításért, a vádlottak és védőik  az ötödrendű kivételével – elsősorban felmentés, másodsorban pedig a büntetések enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A vádképviseletet kijelölés alapján ellátó Győri Fellebbviteli Főügyészség a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Az elsőfokú ügyészi fellebbezést kisebb módosítással változatlanul fenntartotta.

A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú határozatában túlnyomórészt az elsőfokú bírósággal azonosan foglalt állást a vádlottak bűnelkövetői minőségéről és – a IV. r. vádlott kivételével – az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésen sem változtatott. Az elsőfokú bíróság több vádpont tekinteté-
ben, közülük a legsúlyosabban minősülő „kalocsai kettősgyilkosság” esetében felmentő rendelkezést hozott. Az ügyészi indítvány a vádlottak bűnösségének ebben történő megállapítása, s erre tekintettel életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása volt. A másodfokú bíróság ugyanakkor – az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás teljessége folytán – nem látott okot a bizonyítás másodfokú eljárásban történő kiegészítésére e vádpont tekintetében sem. Megjegyzendő, hogy erre vonatkozó indítványt az ügyész sem terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest megállapított tényállás az iratok tartalma alapján nem volt olyan mértékben módosítható, amely a vádlottak elítéléséhez vezethetett volna. E körben ugyanis az e vádpontban meg nem vádolt vádlott-társ megkérdőjelezhető hitelű vallomása állt volna csupán a bíróság rendelkezésére, akinek büntetőjogi felelősségét egyébként a második legsúlyosabb – a „budaörsi Tesco-s rablás” – bűncselekménye tekintetében a bíróság megállapította. A felmerült további bizonyítékok, köztük a nagy számban ki-hallgatott büntetés-végrehajtási intézetben büntetésüket töltő személyek hallomáson alapuló in-formációi nem voltak elégségesek a bizonyítottság hiányán alapuló felmentő rendelkezés meg-változtatására.

Ezzel szemben a vádlottaknak és védőknek a más cselekményrészekben a bűnösség megállapítása helyett felmentő rendelkezés alkalmazásáért bejelentett jogorvoslatok sem voltak megalapozottak. Szemben az ezzel ellentétes vélekedéssel, a másodfokú bíróság álláspontja a szerint valamennyi irat rendelkezésre állt, így a további iratok beszerzésére vonatkozó indítványokat a másodfokú bíróság nem látta teljesíthetőnek. A budaörsi Tesco-s rablás ügyben helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság az I.-IV. r. vádlottak büntetőjogi felelősségét, melyet a Tesco biztonsági kamerának a felvételei, biológiai nyomok, ujjlenyomatok is alátámasztották. E körben kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy az ügy III. r. vádlottja volt az, aki szándékosan lábon lőtte a pénzszállító egyik alkalmazottját, majd az autóba való bejutás érdekében többször rálőtt a pénzszállítóautó szélvédőüvegére, melyet egyik golyó átütött, és a bent tartózkodó alkalmazott feje mellett elhaladva fúródott a gépkocsi ülésébe. Azt is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II. r. vádlott egy M75 típusú kézi gránátot dobott a feléjük haladó rendőrök irányába. Két utóbbi cselekmény ugyan nem okozott sérülést, ám e két vádlott cselekménye kimerí-tette az akkor hatályos Btk. szerint a több emberen, nyereségvágyból, hivatalos személy ellen elkövetett emberölés bűntettének kísérletét.

Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés az I., II. és III. r. vádlottak tekintetében (20 év, 14 év, 16 év) arányos, ennek súlyosítása, de enyhítése sem volt indokolt. A bűnsegédi bűnrészessé-get megvalósító IV. r. vádlott esetében a másodfokú bíróság a kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztést – még az előéletére tekintettel – sem tartotta arányosnak, így annak mértékét a határozott idejű szabadságvesztés maximumában határozta meg.
A másodfokú ítélet a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.