Ilyen ma a fóti Károlyi kastély

A Budapesttől mindössze 8 km-re található földszintes kúria pompás kastéllyá való átépítése az ekkor még kevésbé ismert építész, Ybl Miklós nevéhez fűződik. A reformkor idején szívesen gyűlt össze időről időre a korabeli modem gondolkodású társaság a Károlyi-birtokon. Az elegáns klasszicista rezidencia a Károlyi-család birtokában állt, ma újra Gróf Károlyi László és felesége lakik az épület egyik szárnyában. Látogatásunkkor éppen otthon volt a Gróf úr, így fogadta újságíró csapatunkat. Márkus Tamás üzletvezetőnek köszönhetően bepillantást nyertünk a grófi otthonba, így Önök is láthatják, hol él ma Magyarországon egy igazi gróf.

A kastély másik szárnyában elegáns étterem fogadja a kulináris élvezetekre vágyókat:

http://www.fotikastelyetterem.hu/index.htm

Fotó: Juhász Melinda

A kastély története

A mai kastély helyén álló egykori földszintes kúriát a XVIII. század végén ismeretlen építőművész tervei alapján emelték. Miután a birtok 1808-ban a Károlyi család tulajdonába jutott, a kastélyt több lépésben jelentősen átalakították és kibővítették. Az 1820-30-as években ezek tervezője feltehetően Koch Henrik volt. Az 1840-es évek átalakításait Ybl Miklós (1814- 1891) vezette, a kastély ekkor nyerte el mai, klasszicista stílusát. Ebben az időben bővítették és korszerűsítették a belső tereket is, többek között létrehoztak mindkét szinten egy-egy könyvtárat és reprezentatív díszítésű szobákat alakítottak ki. A szalon-jellegű termek falait Munkácsy Mihály, Lotz Károly, Ligeti Antal és mások festményei díszítették, a fal melletti tárlókban pedig igen értékes kőzetgyűjtemény kapott helyet. Minden helyiség egyedi intarziával ellátott parkettát kapott. Ezzel párhuzamosan a kastélyt körülvevő parkban halastavat létesítettek, s ekkor történt a kert különleges növény- és fa együtteseinek telepítése is. Az átalakítási és értékteremtő tevékenységnek Károlyi István (1797-1881) volt a fő kezdeményezője és végrehajtatója, aki korának igen jelentős művészetpártolója, jótékonysági tevékenységek bőkezű támogatója volt. A kastélyban többször megfordult Kazinczy Ferenc is. Gyakori vendég volt itt Széchenyi István, s a grófot többször meglátogatta Ferenc József. Erzsébet királyné is többször átlovagolt Gödöllőről falkavadászatokra, amelyeket ősszel rendszeresen Fóton rendeztek.

Károlyi István, a kastélyépítő Károlyi István gróf, családjának első tagja aki Fótra jött, a XIX. századi magyar történelem egyik jelentős bár kevésbé ismert alakja. Bécsben született, de alsó- és középfokú iskoláit már Pesten végezte, piarista atyák irányítása mellett. A családi birtok igazgatási központja is itt volt, a lassan fővárossá épülő Pest-Budán: az épületben ma a Petőfi Irodalmi Múzeum működik. Károlyi István a jogi kar elvégzése után rövidebb katonáskodás után Párizsba került az Osztrák Császárság követségére, katonai attaséként. Első feleségét is itt ismerte meg, házasságuk azonban Dillon Georgina grófnő korai halála miatt nem tartott sokáig. Párizsi szolgálata alatt kedvelte meg különösen a művészeteket, hosszabb utazásokat téve a korabeli Itáliában. Nagykorúságát elérve, kilépett a szolgálatból, és hazatért gazdálkodni a fóti uradalomba. A reformkori küzdelmekben tevőlegesen nem vett részt, kastélya azonban számtalan alkalommal találkozóhelyéül szolgált a reformnemzedéknek, elsősorban persze az arisztokratáknak. A nézetek cseréjének elősegítése miatt támogatta a lóversenyzéseket és a közös vadászatokat is. Káposztás-megyeri birtoka egy részének kedvezményes összegű parcellázása következtében jött létre a mai Újpest. Második felesége,Esterházy Franciska grófnő is hamar meghalt, ezután vette tervbe Fóton egy kegyúri templom építését. Az utolsó rendi országgyűlésen rendi követ volt Pozsonyban, a forradalom kitörése után azonban birtokára vonult vissza, de az ország vezérmegyéje, Pest megye adminisztrátorrá (főispánná) választotta. Részt vett a fóti nemzetőrök betanításában és 1848 szeptemberében elkísérte a Pest megyei nemzetőröket a délvidéki harcok színterére is. Tapasztalatai alapján az önkéntes hadtesteket regulárisokra kívánta felcserélni, ezért felajánlást tett saját költségén egy huszárezred létrehozatalára. Ez a hadrendben a 17. Károlyi-huszárezred nevet kapta. A szabadságharc leverése után Károlyi Istvánt bebörtönözték, s csak nagy összegű váltságdíj kifizetése után szabadulhatott ki. Az 1850-es években az egyik legjelentősebb mecénási tevékenységet fejtette ki az országban. Támogatta a Magyar Tudományos Akadémiát; a Magyar Írói Segélyegyletet, a Szent István és a Szent László Társaságokat, a Szatmár-Máramarosszigeti 12 vasútvonal építését, különféle jótékonysági egyleteket stb. Még kétszer, 1860-61-ben és 1867-ben is a vezérmegye főispánjává választották. Köztisztelettől övezve halt meg, az általa létrehozott fóti templomban van eltemetve.