Gokartozz nyomatékból! – MINI Cooper D teszt

SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA

A Mini újkori kivitele 2001-es bemutatása óta sikertörténetnek nevezhető. Annak ellenére, hogy az autó – enyhén elkanyarodva eredeti karakterétől – finom részleteivel inkább a női szíveket veszi célba, nagyon sokat megőrzött az eredeti Mini-koncepcióból: kicsi, sportos, és a gokartos vezetési élmény legfőbb letéteményese a kisautó szegmensben. A dízel kivitel mindezt pedig szokatlan nyugalommal és nyomatékkal toldja meg.

Individualizmus a maximumon

A vezetőülésben helyet foglalva a legelső dolog, ami feltűnik, hogy a kilométeróra végre a „megszokott” helyre került, és a műszerfal közepén az óriási körben immár a BMW-kben is szolgálatot teljesítő információs rendszer kijelzőjét találhatjuk, amelynek grafikus felületét és megjelenített információit a Mini játékosabb karakteréhez igazították. Így fordulhat elő például, hogy mikor egy gyors „állapotjelzést” kérünk a rendszertől, akkor a megfelelő motorhőmérsékletet nem valami száraz „Temperature: Ok” – felirattal intézi el a rendszer, hanem egy kedves grafikával, ami szerint a Mini motorteréből éppen egy kis rakéta startol. Persze ez csak egy apróság a tucatnyi apró gegből, amivel a Mini belsőterét felturbózták a BMW figyelmes mérnökei, és ami picit olyan lett, mint egy adventi csokis naptár: bárhová nyúlunk, minden alkalommal egy kis meglepetés vár minket. Hemzsegnek például a nagyon finom tapintású billenő kapcsolók, amit természetesen értelmezhetnénk a versenysportra utaló célzásként (számtalan Rally-siker), de valahogy nehéz volt szabadulnunk attól a gondolattól, hogy ez a megoldás bizony a hosszú, női körmöket kíméli meg a kellemetlen letöréstől.

Minden más

A Mini belső terében persze nemcsak a kapcsolók formája tér el a hagyományostól: nagyon szerethető részlet például az is, hogy a már említett kilométeróra nemcsak a kormány mögé került, hanem azzal együtt is mozog, mikor magasságát állítjuk. A sebességmérőt, fordulatszámmérőt és a benzinszintjelzőt magába foglaló műszeregyüttes így gyakorlatilag kiemelkedik a műszerfalból, és egy külön térbeli egységet képez a kormány mögött. Szerettük a finoman nyíló, a kesztyűtartó felett elhelyezkedő napszemüvegtartót is, illetve a gyönyörű, keret nélküli ablakokat az ajtón, ami igazi ritkaság, pláne a kisautók között. Apropó kisautó: a Mini extráit és minőségét tekintve kategóriákkal nagyobb autókat is megszorongathatna, belső terének mérete azonban még a kis autók között is hagy maga után kívánnivalót. Vitathatatlan ugyanis, hogy a BMW sok odafigyeléssel és szívvel őrizte meg, illetve gondolta tovább a Mini eredeti formavilágát, de ennek az lett az ára, hogy a szép és hosszú orr, és a meredek ívű „A” – oszlop nyilvánvalóan helyet vesz el a belső térből. Ma egyértelműen az egyterűektől kölcsönvett, gömbölyű frontrésszel lehet trükközni a hely érdekében, aminek természetesen a Mini nem tesz és nem is tehet eleget. Nincs is rá szükség. A Mininek jól beazonosíthatónak kell maradnia, és persze stimmeljen inkább a súlypont és a kerekek elhelyezkedése. Ezekben pedig a legújabb Mini is jeleskedik.

Gokart-érzés kipipálva 

Igen, még mindig nagyon fekszi az íveket. Érzékeny és feszes. És látszik a motorháztető vezetés közben. Többször leszögeztük már: egy sportos, jól eltalált kisautónál nagyobb vezetési élményt közutakon kevés más autó adhat. A Mini precíz kormánya és futóműve pedig igazán eltaláltnak mondható. A váltót azonban nem éreztük elég meggyőzőnek: kissé hosszú utakon jár, maga a váltókar pedig kissé „műanyag” érzést keltett. Egy kicsi, precíz, joystick-szerű váltó tovább fokozhatná a Mini remek dinamikáját, amely sport-üzemmódban még tovább éleződik: ilyenkor a ma elfogadott játékszabályok szerint, felkeményedik a futómű, érzékenyebb lesz a gázreakció, és kisebb a szervórásegítés. Ami egyébként a gázreakciót illeti, ne felejtsük, a Cooper D egy háromhengeres turbódízellel vadássza a kanyarokat, ami a tengernyi nyomaték miatt egészen különös érzés.

Három henger, 270 Nm

A Mini ugyanis nem esett abba a hibába, hogy az évek alatt hízásnak indult volna: a pici autó továbbra is viszonylag könnyű, a 270 Nm nyomatékra képes motor pedig meglehetősen könnyen mozgatja. Élmény az alacsony fordulatszámon utazás, a gyors kapcsolgatás, de a mély tónusú, nem túl markáns hang nem igazán passzol a karakterhez. Ezzel persze nincs mit tenni. A dízel jó ötlet, a fogyasztás megáll 5 és fél liter körül, amiért ráadásul egyáltalán nem kell küzdeni: nyugodtan oda lehet lépni a körforgalomból kijövet.

Összegzés

Élmény a mindennapokra, csak ne nőj nagyra.

Szerettük:

– gokartos vezethetőség

– továbbra is jól eltalált, a tömegből kitűnő forma

– szórakoztató, érdekes, minőségi belső

– alacsony fogyasztás

Nem szerettünk:

– szűk belső tér

– 180 centi felett korlátozott kilátás („A” oszlop)

– magas alapár, csillagászati ár extrákkal

Hossz/szél./mag.: 3821/1727/ 1415 mm

Motor: 1496 cm3, 116 LE/ 4000, 270 Nm/1750

Végsebesség: 205 km/h

Gyorsulás (0-100 km/h): 9,2 s

Alapár: 6 184 000 Ft

Tesztautó ára: 9 915 700 Ft

Tesztautó: BMW Magyarország Kft.