Félix Mendelssohn orgonaművei

– Szotyori Nagy Gábor estje – (október 7. és 14., szerda, 19:30 – Szent Anna templom, Batthyány tér)

Felix Mendelssohn-Bartholdy orgonaművei a romantikus orgonairodalom legkiemelkedőbb alkotásai, a bach-i tradició egyenes folytatásának tekinthetőek. Szotyori Nagy Gábor orgonaművész októberben elhangzó, két koncertből álló sorozata valódi kuriózum, a kiemelkedő kompozícióknak ehhez hasonló átfogó megszólaltatására még nem volt példa hazánkban. A koncerteken a Batthyány téri Szent Anna templom csodálatos Jehmlich orgonáján Mendelssohn Opus számmal ellátott orgonaműveit, az összes orgonaszonátát és a három prelúdium és fúgát hallhatja a közönség.

Bősze Ádám előszava a koncerthez:

Felix Mendelssohn-Bartholdy, akit korábban Zelter mutatott be Goethének nagy becsben tartotta a költőfejedelem barátságát. Weimari tartózkodása alatt viszont azt sem mulasztotta volna el, hogy kipróbálja a templomi orgonát. Sőt, úgy tűnik, itáliai, svájci, vagy éppen szigetországi utazásai közben, ha csak lehetett, így tett. 1842-ben Angliából már arról is beszámol, hogy orgonaművészként is komoly sikereket ér el: „A Christchurch orgonájánál néhány pillanatra azt hittem, megfulladok, akkora hangmennyiség zúdult rám, vagy néhány nappal később, amikor az Exeter Hallban 3000 ember előtt kellett játszanom.” Minden valószínűség szerint az angol orgonáknál jóval kisebb hangszeren, a Rajna-menti Rókus kápolna orgonáján játszott először Felix, még 11 éves korában. Ez a találkozás mély nyomokat hagyott benne, olyannyira, hogy egy családi kirándulásról fönnmaradt jegyzet szerint, még felnőtt korában is újra elzarándokolt ehhez a kis templomhoz.

A határozott lelkesedés ellenére viszonylag kevés opus számmal ellátott orgonadarabot hagyott hátra. Megjegyzendő az is, hogy Mendelssohn számára az aktus, hogy opus számmal lásson el művet mindig a végleges jóváhagyás cselekedetét jelentette, csak olyan darabot vett föl műveinek hivatalos jegyzékébe, amelyikkel maradéktalanul elégedett volt. Ide tartozik az orgonára komponált op. 37-es „Három prelúdium és fuga”, melyet Thomas Attwoodnak, Mozart egykori tanítványának dedikált, illetve az op. 65-ös szonátasorozat. Bármennyire is a romantikus orgonairodalom kánonjába illeszkedő alkotásokról van szó, a háttérben ott áll, ott érezhető Johann Sebastian Bach zenéje, azé az emberé, aki Felix és nővére, Fanny számára zenei apafigura volt, Baché, kinek muzsikáját anyai nagymamájuktól szinte egyenes ágon örökölték. Persze hiba lenne azt gondolni, hogy Felix Mendelssohn-Bartholdy csupán Bach kompozíciós módszerét követte, s az ő mintájára írt volna prelúdiumokat és fugákat, hiszen ebben semmi „kunszt” nem lett volna, vagy ahogy ő fogalmazott: „fugát írni nem nagy dolog”. Inkább a korábbi műfaji határokat betartva törekedett az új kifejezésre ezen a hangszeren is. Sokkal hitelesebben fogalmazza meg ezt Schumann, aki az egyik levelében az orgonaszonátákról írja: „mindenütt a jövő felé törekvést [hallom], az igazán költői új formákat, melyek minden egyes szonátában tökéletes képpé állnak össze.”

 

Műsor:

Sonate A-Dur Op. 56. No. 3.

1.Con moto maestoso 2. Andante tranquillo

 

Präludium und Fuge c-moll Op. 37. No.2.

 

Sonate c-moll Op. 65. No. 2.

1.Grave-Adagio 2.Allegro maestoso e vivace 3. Fuga

 

Präludium und Fuge G-Dur Op. 37. No.2.

 

Sonate f-moll Op. 65. No.1.

1.Allegro moderato e serioso 2. Adagio 3. Andante recitativo 4. Allegro assai

 

A belépés díjtalan!