Félbehagyott futam

Idő előtt a menetlevél leadása mellett döntött Borbás Szabolcs és Kiss Roland, a IV. Peugeot PM Vác Rallyn. A bekövetkező csúszások miatt a Maricsek Racing Team baranyai versenyzői a negyedik gyorsasági szakasz után döntöttek úgy, hogy inkább feladják a versenyt, csak hogy épségben és időben hazaérjenek. Amíg azonban mentek, szépen terelgették a Mitsubishi Lancer Evo VII-est.

Borbás Szabolcs: A csúszásokat leszámítva minden nagyon rendben volt a IV. Peugeot PM Vác Rallyn. Sajnos az utolsó, elengedett kört már nem tudtuk megvárni, hiszen nekünk éjszakába nyúlt volna úgy, mire hazaérünk.

A prológ nagyon tetszett, s akárcsak a Baranya Kupán, most is különösen jó eredményt értünk el rajta, hiszen a komplett túra mezőnyében az abszolút 5. idő szerepelt a nevünk mellett. Nagy öröm ez nekünk, ugyanakkor tisztában vagyunk azzal is, hogy az élmezőnynek már sötétben kellett teljesítenie a laktanyai köröket, s ezáltal kicsit vissza is fogtak a tempóból.

Az első gyorstól nagyon tartottam, hiszen tavaly ott estünk be, s nem voltak szép emlékeim Gombásról. Nem is sikerült olyan jól teljesítenünk azon szakaszon, viszont a nagymarosinál már szépen meneteltünk. A Mitsubishink nagyon jól működött, a legutóbbi két versenyünkkel ellentétben semmiféle műszaki gondja nem akadt. Végig jól éreztük magunkat a kocsiban, s hiába autóztunk tét nélkül, így is a 4. helyen álltunk a licenszesek között, mikor úgy döntöttünk, hogy inkább hazamegyünk.

Vegyes érzelmeim vannak az idei szezonnal kapcsolatban. Volt, amikor igazán jó részeredményeket értünk el, viszont gyakran megtréfált bennünket a technika ördöge, aminek következtében csak az abszolút 6. helyen tudtunk végezni. Idén talán még egy Mecsek, egy Mikulás és egy Szilveszter Rally fog szerepelni a programunkban, ahol már tényleg csak a jóízű autózás lesz a fő célunk.

Kiss Roland: Sikeres hétvégénk volt, hiszen mind az autó, mind a szervizcsapat jól teljesített, és az izgalmas, ritmusos pályákon mi is jól éreztük magunkat, ám a csúszások rányomták a bélyegét a hangulatunkra.

Az első gyorsaságiról származó, tavalyi rossz emlékek nagyon benne maradtak Szabolcsban, amit érezni is lehetett, hiszen jóval lassabban haladt át azon a bizonyos kanyaron, mint máshol. Ám a lényeg az volt, hogy átértünk azon a részen, és semmi fennakadás nem hátráltatott bennünket a menetelésben. Ezzel szemben a nagymarosi szakaszon mindig 4. körüli időket tudtunk teljesíteni, ami külön öröm volt számunkra. Felszabadult hangulat uralkodott a kocsiban, bár az nem nagyon befolyásolta a légkört, hogy Vácott igazából tét nélkül autóztunk. Attól még sosem lett senki sem gyorsabb, ha befeszült egy-egy futamon – ezért is van az, hogy nálunk mindig a vidámság és a felszabadultság van előtérben.

Közös döntés alapozta meg azt, hogy a negyedik gyorsasági után leadtuk a menetlevelet és nem vártuk meg a verseny végét. Sajnálom, hogy ez így alakult, de fontosabb volt most az, hogy épségben és időben hazaérjünk, kipihenten vágjunk neki az előttünk álló munkanapoknak. Technikailag nem a mi szezonunk volt a 2013-as Rali Túra Bajnokság, viszont a közös munkára ötöst adnék. Bízom benne, hogy jövőre sokkal több szerencse fog mellénk pártolni, és újból sikereket érhetünk majd el.