Ezerarcú humor

Két minap bemutatott színházi előadás és két film is, ahogy mondani szokás, „humorba ágyazva” beszél mindannyiunkat érintő, az életünket megkeserítő eseményekről, történetekről, helyzetekről, persze a lényegről egy pillanatig sem elfeledkezve.

Ha fent említett céllal kívánunk darabot közönség elé vinni, nem járunk rosszul világhírű szerzőnkkel, Molnár Ferenccel kezdeni. Sikerének útját „a szórakoztató képessége egyengette” – írta róla Schöpflin Aladár. „Molnár mondanivalója különbözik mindenki másétól, csak ő tudja elmondani s a formái, különösen a drámában, lényeges pontokon különböznek mindenki más formájától” – tette hozzá a legendás Nyugat egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő kritikusa.

Tény, hogy Molnár Ferenc műveit világszerte játszották, s az 1920-30-as években állítólag több mint egymillió amerikai dollárt keresett évente.

A színházi világban talán legismertebb műve, a Játék a kastélyban szinte minden társulat kedvenc erőfelmérése: vannak-e olyan remek színészei, akik erre a váratlan szituációra, ügyesen beleavatva a közönséget a meseszövésbe, professzionális megoldást képesek találni.

A szitu, mint közismert: egy fülig szerelmes ifjú zeneszerző énekesnő menyasszonya éppen egy előkelő olasz szálloda szomszéd szobájában hetyeg régi művésztanárával a vékony falaknak köszönhetően az ifjú füle hallatára. Az ifjú barátai, egy drámaszerző és egy dalszövegíró mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kapcsolata megmaradjon a hűtlen hölggyel, mert új operettjük főszerepét neki szánják.

Az író úr elszabadult fantáziája azonnal átveszi a dolgok irányítását: a falon át hallott szerelmi vallomások mindössze egy darabból valók, amit próbáltak éjjel, mert ezt fogják előadni a szálloda szalonjában. A hetyegők belemennek a játékba, hiszen így nem derül ki a pőre igazság. Az író kegyetlenül megbünteti a szerelmes színészt, kimondhatatlan francia nevekkel, szavakkal teli, sőt saját magát nevetségessé tevő szövegeket ír az előadásra szánt darabba a közönség legnagyobb örömére.

Molnár komédiáját zenés vígjátékként játssza a Thália Színház, Orosz Dénes „felfrissítésében” és rendezésében, Szemenyei János öt új dalával, Cseh Dávid Péter szövegeivel. A zseniális drámaszerző Szervét Tibor (Turai), állandó marakodótársa a szövegíró Vida Péter (Gál), a csúnyán megalázott sztárszínész-énekes Szabó Győző (Almády), a férfiak kedvence Czakó Julianna (Annie), amely szereposztással minden bizonnyal elégedett lenne Molnár Ferenc is. Mi még az idén nyolcvan éves Hunyadkürti Istvánt (Dvornicsek) tesszük hozzá, aki apróbb-nagyobb poénjaival, mint valami lelkes amatőr színjátszó, szorgalmasan gazdagította az előadás színház a színházban jelenetsorát.

Egy ír kortárs drámaíró, David Ireland hazai ősbemutatója a Centrál Színház legújabb előadása. Az ötödik lépés című darab fordító-rendezője Puskás Dávid. Súlyos alkoholisták a szereplői, az egyik már túl van rajta, és segítőnek áll, a másikban még javában tombol minden, ami talán magyarázatot ad arra, hogy függővé vált. James (Marton Róbert) és Mike (Vecsei H. Miklós) az Anonim Alkoholisták gyűlésén találkoztak, és egy végtelenül őszinte beszélgetés után kiválasztják egymást, hogy talán együtt sikerül megtalálniuk a helyes utat.

A történet azonban döbbenetes fordulatot vesz. James, a segítő, egyre kétségbeesettebben tapasztalja, hogy a vergődő Mike a katolikus vallásban, Jézus személyében találja meg azt a biztos pontot, amit eddig ő jelentett számára. Nemcsak azért bosszantja, mert kifejezetten papgyűlölő és egyházellenes ateista, hanem a felesége, akit hosszú ideje csak nagy jóindulattal nevezhet annak, szintén templomba jár, és meglehet, hogy az ott megismert jótét lelkekkel (talán éppen Mike-kal?) csalja meg…

A két férfi a nagy jószándék közepette egyszer csak halálos ellensége lesz egymásnak. A kegyetlen gyomrosokból, amit egymásnak adnak, mintha a nézők is kapnának, de Ireland nem hagyja, hogy teljesen kilátástalan vége legyen a darabnak. Sajátságos humora végig próbálja oldani a néha szinte kibírhatatlan feszültséget, a két férfi megváltozott kapcsolatából, egyenrangúvá válásából, talán barátságkötéséből elképzelhetőnek tartjuk, hogy a dolgok úgy zajlanak tovább, ahogy az egészséges emberek esetében szokás. Szurkolunk nekik. Nagyon szimpatikus két alkoholista Marton és Vecsei H.

Reisz Gábor negyedik egész estés alkotása a Földszint. (Előző filmje, a Magyarázat mindenre a 2023-as velencei filmfesztivál Orizzonti kategóriájának fődíját nyerte el.) Főbb szereplői Tompa Ádám, Józsa Bettina, Crespo Rodrigo, Gazsó György és Tímár Éva.

Méhn Kristóf (Tompa Ádám), festőművészből lett banki archiváló feleségével (Józsa Bettina) egy társasházban lakik a földszinten. Lényeges, hogy a földszinten, mert az ifjú pár soha nem tette feljebb a lábát a házban, így fogalmuk sem volt arról, mi zajlott, zajlik az emeleteken.

Kristóf éppen azon a napon tudja meg, hogy gyereke lesz, amikor telefonja becsúszik a beépített szekrényük és a fal közé. Egy ügyes csavarhúzóval történő döfkölődést követően kiderül, hogy a szekrény mögötti fal penészes. Péntek délutántól szombat hajnalig szabályos nyomozásba kezd, hogy a penész kiváltó okáig eljusson. Az emeletek között rohangálva érdekes emberekkel találkozik. Némelyek mintha titkolnának valamit. Akik segítőkésznek látszanak, szintén gyanúsak. Ami fehéren-feketén bizonyossá válik: a ház falai nyirkosak, repedeznek, a pincében áll a víz, a közös képviselő liftépítésre hivatkozva a saját pecsenyéjét sütögeti. A félrevezetett lakók boldogan élnek, pedig Kristóf nyomozása alapján egyértelmű, hogy hamarosan összedől a ház…

Azt eddig is tudtuk, hogy Tímár Éva és Gazsó György milyen nagyszerű színészek, de Crespo Rodrigo igazi meglepetés mindazok számára, akik eddig csak mint szinkronhanggal találkoztak vele.

A 22. Miskolci CineFesten közönségdíjat nyert Mayer Bernadett első nagyjátékfilmje, a Mommy Blue. A két főszereplő Für Anikó és Vilmányi Benett. Rajtuk áll vagy bukik, hogy a megrendítő történetet képes-e elfogadni a néző vagy sem. Állják a sarat! Nagy segítségükre szolgál, hogy a rendezőnő segítségével rátalálnak a legtragikusabb helyzetekben rejlő humorra, egymást zrikáló poénocskákra is.

Egy anya súlyos betegsége folytán elveszti látását, éppen akkor, amikor fia gyermeket vár, a feleségét ráadásul a munkája külföldre szólítja. Hogyan lehetséges, egyáltalán meg lehet oldani ezt a helyzetet? Mikor mondja azt az ember, hogy ez túlmegy minden határon, ez így nem mehet tovább? Meddig vállalhatunk emberfeletti feladatokat? És meddig lehet bírni? És meddig lehet, meddig akarjuk elfogadni a segítséget?

Olvasva a rendezőnő vallomását, elő merek állni a személyes történetemmel. A vallomás: „Sok minden megérint és megmunkál érzelmileg, ami körülöttem, a világban zajlik. A legtöbb bennem ragadt érzelmi feszültséget mégis életem legmeghatározóbb drámai eseménye feszegeti bennem. Ez a történet sok éve várt már rám, hogy megszerezzem azt a szakmai tudást és élettapasztalatot, melyek révén hitelesen filmre vihetem. A belső késztetésen túl tudatos döntés is volt, hogy a pályám elején arról szeretnék beszélni, amiről a legtöbbet tudok.”

Hét és fél hónapig én ápoltam haláláig ágyhoz kötött anyám. A pelenkázás nevű hadművelet alatt nevettünk legnagyobbakat!

Horváth Gábor Miklós