Ez volt a legjobb döntés abban a helyzetben!

Maxx Race Team – 49. Léta-Ker Mecsek Rally, 2015. október 16-18.

Velenczei Ádám – Toma József „Csimpike”, Mitsubishi Lancer Evo IX

Sokan nem értenek egyet Velenczei Ádám döntésével, amit a hétvégi Mecsek Rally 2. gyorsasági szakasza előtt hozott. A Maxx Race Team pilótája és navigátora, Toma József „Csimpike” leadta inkább a menetlevelet, miután észlelték, hogy a pótkerekük leverte a Mitsubishi hajtáspumpájának szelepét. Lehet, hogy a lehetőséget megtagadták maguktól egy jó eredményre, de az is biztos, hogy értelmetlen kockázatot sem vállalták így fel, aminek esetleg baleset is lehetett volna a végkifejlete. Abban a helyzetben tehát ez volt a legjobb döntés!

Velenczei Ádám: Nem úgy sikerült számunkra a Mecsek Rally, ahogyan vártuk. A péntek esti prológ jó hangulatban telt, csúszkáltunk a nézőknek, és úgy vettem észre, hogy tetszett is nekik a szereplésünk. Ezek után lelkesen vágtunk neki a szombati napnak, az első gyorsaságin rögtön be is fértünk a TOP10-be, az abszolút 8. idő volt a miénk. Éreztem, hogy több is van az autóban, mert a kezdést elóvatoskodtuk, és a gumiválasztásunk sem volt a legjobb.

 A következő gyorsra azonban lecseréltük az abroncsokat közepes keverékűekre, hogy jobban igazodjunk a körülményekhez. A rajt előtt elkezdtem melegíteni a gumit, és utána vettük észre, hogy a két pótkerék nem lett rendesen lerögzítve – habár Csimpivel kétszer is leellenőriztük, hogy minden rendben van-e velük. Gyanítom, hogy a spanifer oldott ki a bemelegítés közben, és a felső pótkerék leütötte a hajtáspumpa szelepét. Elfolyt az olajunk, és megszűnt a hajtás a kocsiban. Rögtön kiszálltunk az autóból, hogy mi lehet a gond, és akkor láttuk, mi történt. Gyorsan visszakötöztük a kereket, de akkor már csak 1 percünk volt az időellenőrzőig. Egymásra néztünk Csimpivel, nem tudtuk, mi legyen, folytassuk-e a versenyzést. Végül amellett döntöttünk, hogy inkább kiállunk.

Ha tovább is mentünk volna, biztos vagyok benne, hogy hatalmas hátrányt szedtünk volna össze a hajtás nélküli autóval, ráadásul ki is késtünk volna a beíróból. Nem láttam értelmét annak, hogy ekkora lemaradással folytassuk a versenyzést. Ismerem magamat, ha 2 perc körül lett volna a hátrányunk, biztos életre-halálra megyek a folytatásban, ami egy olyan versenyen nem biztos, hogy ésszerű megoldást lett volna, aminek semmi tétje nem volt számunkra. Ráadásul az eső kitartott egész nap, a mezőny jelentős része kötött ki az árokban – főleg az esti gyorsokon, amikor megcsúszott az autójuk a sáros úton. Így nem csak egy esetleges balesetet úsztunk meg, de azt is, hogy a Mitsubishiben komolyabb anyagi kár keletkezzen – a lamellák ugyanis megéghettek volna annak következtében, hogy hajtás nélkül hajtjuk a kocsit.

Sokan kritizálnak ezért a döntésemért, és nem értenek velem egyet, de én még most is azt gondolom, hogy abban a helyzetben ez bizonyult a legjobb döntésnek. Értelmetlen lett volna felesleges kockázatot vállalni egy olyan versenyen, aminek a nagyja még bőven előttünk volt.

Toma József: Kellő komolysággal dolgoztuk fel a szakaszokat a pályabejárás során, hiszen szerettünk volna komoly csatákat vívni a P15 kategória népes mezőnyével. A változó időjárási körülmények és útviszonyok minden résztvevőt próbára tettek, ezért aki csak tehette, két pótkerékkel ment ki a szombati első körre. A nyárásvölgyi szakasznak mi is 4 puha keverékű gumival vágtunk neki, ami nem volt a legszerencsésebb döntés. A második gyors előtt ezért inkább gumit cseréltünk, ám a csomagtartóba helyezett két abroncs a bemelegítés során elszabadult, és eltörték a hajtáspumpa szelepét.

Úgy gondolom, jó döntést hoztunk meg Ádámmal, mikor azt mondtuk, hogy inkább nem folytatjuk tovább a küzdelmeket. Akkor kezdett el ugyanis esni az eső, hajtás nélkül pedig igencsak veszélyes lett volna a vizes aszfalton közlekedni. Ha száraz lett volna a pálya, akkor biztos buzdítom inkább Ádámot a folytatásra, de beláttam én is, hogy ennek így nem lett volna értelme. A kiállás után rögtön elvetettük a szuperrally lehetőségét is, ugyanis olyan nagy időbüntetést kaptunk volna a „kihagyott” 7 gyorsasági szakasz miatt, hogy azt a hátrányt biztos nem tudtuk volna ledolgozni. Ádám pedig maximalista, az hajtja előre, ha van miért küzdeni.

A balszerencse most is beárnyékolta a Mecsek Rallynkat, de a legnagyobb bánatunk most az, hogy úgy érezzük, cserben hagytuk valamilyen szinten a csapatot, a barátokat és a támogatóinkat. Ez azonban a technikai sport, ez sajnos benne van a pakliban. Azt viszont megígérjük, hogy a jövőben is minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni a sikerek érdekében. Köszönjük, hogy kiállnak mellettünk!