Beyond the Bike Mi áll a motor mögött? Fiatalos szív és retró lélek – ez a CB1000F története

• A CB1000F formavilága a Honda hetvenes-nyolcvanas években készült, ikonikus közúti és versenymotorjait idézi
• Fejlesztését Takayuki Haramoto, a Honda CB750 Hornet és XL750 Transalp projektvezetője irányította
• Naprakész technika múltidéző köntösben – ezt kínálja a már megvásárolható CB1000F

Takayuki Haramoto még gyermekként láthatta, ahogy 1981-ben Freddie Spencer a legendás Honda CB750-nel rajthoz állt az AMA Superbike-bajnokságban. Azóta nagyot fordult a világ, Haramoto-szan már a Honda elismert projektvezetője, s többek között a CB1000F születésénél is bábáskodott. Így látott napvilágot a retró stílusú csupaszmotor, mely magán hordozza „Fast Freddie” ikonikus gépének formajegyeit.

Csak úgy árad belőle a nyolcvanas évek energiája, de jóval több egyszerű, régies külsejű utánzatnál. Naprakész felfüggesztésével és vázával, Fireblade-ből átvett erőforrásával, valamint számtalan technikai újításával a CB1000F messzemenőkig megfelel a mai motorosok elvárásainak, és első példányai már meg is érkeztek az európai kereskedésekbe. Haramoto-szan arról mesélt, hogy milyen kihívások vártak rá és csapatára az újdonság fejlesztése során.

– Nem az volt az elsődleges cél, hogy egy CB750F/CB900F-másolatot készítsünk – emelte ki a szakember. – Eltökéltük, hogy ízig-vérig japán, sokoldalú csupaszmotort alkotunk, ami minden helyzetben ideális társ. Arra kerestük a választ, hogy miként fest a jövő CB-je, azaz a hétköznapi közlekedésre és túrázásra egyaránt kiváló naked, és a korai F-modellek letisztult, Bol d’Or-stílusú átiratai adták meg a választ – emelte ki. Ezek a nagy teljesítményű erőforrás köré épített, hetvenes-nyolcvanas években kínált, ikonikus café racerek a 24 órás FIM-viadal nevét viselték, ezzel is utalva a márka gazdag versenymúltjára.

– Tagadhatatlan, hogy a CB750F/CB900F páros igazán magával ragadó jelenség. Főként lendületes formaviláguk és karcsú építésmódjuk tette meghatározóvá őket, hiszen az üzemanyagtartálytól a farokidomig minden összetevő egységet alkot. Bátran mondhatom, ez valódi mérföldkő volt a motorkerékpárok tervezésének világában – osztja meg gondolatait Haramoto-szan. – Még ma is megragadják a tekinteteket, és roppant csábítóak, amihez a jellegzetes, lenyűgöző fényezések is hozzájárulnak. Számomra mégis az a legfontosabb, hogy ezek valódi sportmotorok voltak, és a versenyeken látott RCB1000 technikájával uralták a közutakat – fűzi hozzá.

Újraértelmezték tehát a CB750F-et és a CB900F-et, a munka pedig egy igen fontos kérdéssel indult: hogyan menthető át a különleges vonalvezetés a jelenkorba?

– Igen, ez volt a kiindulópont. Örökzöld, univerzális köntöst szerettünk volna húzni a jövőbe mutató műszaki alapokra – erősítette meg Haramoto-szan. Munkájuk gyümölcseként született meg a lenyűgöző CB1000F, mely elődeihez hasonlóan harmonikus, hiszen a „régi iskola” szabályait követve vetették papírra terveit. Ez azt jelenti, hogy csupa egymáshoz tökéletesen illő alkatrész karolkozik össze az első keréktől egészen a hátsóig.

Ugyanakkor a nosztalgikus külső önmagában kevés a sikerhez, ezért az újdonság technikai szempontból is elsőrangú.

– Mielőtt belevágtunk a fejlesztésbe, muszáj volt tisztáznunk, hogy milyen is a jövő CB-je, tehát a sokoldalúan használható roadster – szögezte le Haramoto-szan. Tulajdonképpen két cél vezérelte a tervezőket: nem csak a CB-modellcsalád védjegyének tekinthető, könnyed kezelhetőség volt alapvárás, hanem a nagymotorok magabiztos, méltóságteljes megjelenése is. Ezt tükrözi az F-sorozat stílusában fogant, csupa letisztult stíluselemből építkező CB összképe is, tekintve, hogy a hangsúlyos, mégis kompakt orr-részhez karcsú, könnyedséget és sokoldalúságot sugárzó hátsó rész társul.

Persze ezt korántsem egyszerű feladat megoldani, komoly műszaki kihívásokat tartogat, mivel az eredeti, hetvenes-nyolcvanas években megjelent modellek felépítése jelentősen eltér a CB1000F-étől.

– Számos nehézséget kellett leküzdenünk az 1979-ben és a nyolcvanas években bemutatott modellek sajátos alkatrészei miatt, mivel ezek megannyi ponton eltérnek a ma használt megoldásoktól – idézte fel Haramoto-szan.

Elég csak arra gondolni, hogy akkoriban kettős bölcsővázra épültek a motorok, az erőforrás vízszintes szívótorkokon kapta az üzemanyagot, az elektronikai rendszereik pedig roppant kezdetlegesek voltak. Ezzel szemben ma már az alapok is teljesen mások, elvégre hídváz öleli körbe az erőforrást, a szívótorkok függőlegesen állnak és kifinomult elektronika felügyeli a vezető gázadásait.

– Komoly fejtörést okozott az eltérő vázszerkezet, különösen az eredetit idéző, ikonikus üzemanyagtartály kialakításakor – jegyzi meg Haramoto-szan, rámutatva, hogy az alkatrészeket egytől egyig belülről kifelé haladva, a műszaki alapokhoz illesztve tervezték meg, arra törekedve, hogy egy szempillantás alatt felismerhető legyen a régies külcsín.

Bátran állíthatjuk, hogy a CB1000F megvalósításával Haramoto-szan gyakorlatilag révbe ért. Jóval azelőtt lett rabja a kétkerekűeknek, hogy munkába állt volna, és most a világ legjobb motorjait alkothatja meg.

– A motorozás iránti szenvedélyt édesapám Monkey-ja keltette életre bennem – emlékezett vissza a szakember, túlcsorduló szeretettel mesélve a családi gépről. Rajongását a Bari Bari Densetsu mangatörténet fokozta tovább, tudniillik ennek főhőse is CB750F-fel kezdte meg kétkerekűekhez fűződő pályafutását. Ezek után nem meglepő, hogy Haramoto-szan maga is szerpentineken kanyarogva töltötte szabadidejét.

Mindemellett arról is mesélt, hogy milyen fordulópontok voltak hatással a munkájára, karrierjére.

– Projektvezetőként a 2023-as CB750 Hornet és Transalp fejlesztése volt igazán fontos mérföldkő számomra – tekintett vissza, tisztelettel említve Masatoshi Satót, aki a két sorkettes, valamint a CBR1000RR Fireblade projektvezetője is volt. – Rengeteget tanultam Masatoshi Satótól. Járműipari mérnökként, tervezőként és vezetőként is nagy hatással volt rám.

Bár sok szakember mentorként tekint a múlt század formatervezőire, Haramoto-szan nem emlékszik olyan márkára vagy dizájnerre, aki mindent meghatározó példaképként állt volna előtte.

– Elsősorban mérnöki feladatokat végeztem, nem jut eszembe konkrét gyártó vagy formatervező, ami vagy aki igazán alakította volna gondolkodásmódomat fiatal koromban – válaszolta, mikor erről faggatták. Egészen más forrásból inspirálódott, ugyanis főként érdeklődési körei és hobbijai alakították ízlését. Számára egyértelműen az 1988-as, Akira című rajzfilm járművei jelentették az etalont, de a Fender Stratocaster gitárok és a Jazz Bass basszusgitárok vonalaiból is merített ihletet. – Azt hiszem, ezért járok NM4-gyel – tette hozzá mosolyogva.

Mozgás, zene, felfedezés – Haramoto-szan magánélete éppoly változatos, mint munkája.

– Nagyon élvezem a laza, ráérős motorozást, akárcsak a gitározást, és sok örömöt lelek moduláris szintetizátorok bütykölésében is. Jóllehet, ezek átlagos hobbik, de mindhárom sokat segít abban, hogy szorosabbra fűzzem a kapcsolatom a tárgyakkal, illetve a gépekkel, melyeket oly nagyon szeretek.

Végül arról kérdezték, hogy mely korszak mely motorját próbálná ki.

– Nos, szívesen átélném, hogy milyen érzés lehetett vezetni egy Z1-et, Z2-t vagy CB750F/900F-et a hetvenes években. Nagyon kíváncsi lennék a kor hangulatára, és hogy milyen időszak is volt, amikor ezek a gépek jelentették a motorozás csúcsát. Ma is mehetnék velük, de nem lenne ugyanaz. Más világban élünk, ezek már csak kiöregedett motorok az új kihívók mellett – vágta rá Haramoto-szan habozás nélkül. Egy szimpla próba nem lehet teljes élmény, hiányzik az a csodálat és rajongás, ami annak idején körülvette ezeket a bringákat.

Ezért is valósították meg a Honda mérnökei a CB1000F-et. Több egy ismerős névnél a választékban: azért született, hogy a mai pilóták is megtapasztalhassák a nyolcvanas évek hangulatát.