Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
– Még mindig rossz érzésekkel gondol vissza az 1999-es győri világbajnokságra?
– Dehogy! Már túltettem magam azon, hogy győztes pozícióban, az utolsó futószakaszról a kajakba szállva elsüllyesztettem a hajóm és így az aranyérmet is. Amatőr hiba volt, rosszul léptem be a hajóba, ami megtelt vízzel és mire sikerült kiöntenem a vizet, Anna Hemmings befogott és megnyerte a világbajnokságot. Akkor nagyon el voltam keseredve, egyrészt azért, mert életem formájában voltam, másrészt pedig azért, mert nem külső körülmény miatt nem jött össze a győzelem, csakis magamat hibáztathattam. Életem egyik nagy élménye lett volna az a siker – hazai pályán, hazai közönség előtt.
– Később kárpótolta magát, hiszen Csay Renátával nyertek a 2001-es győri Európa-bajnokságon, sőt, három világbajnoki aranyérmet is szereztek együtt.
– Szép idők voltak. Nagy összhangban voltunk Renivel, szinte az első perctől fogva ráéreztünk egymás stílusára. Egyszerre lélegeztünk, egy test, egy lélek voltunk a hajóban, egyformán gondolkodtunk, és soha semmi véleménykülönbség nem volt közöttünk. Nagyon szerettem vele versenyezni. Ő mindig bízott az erőmben, hogy átvezetem magunkat a holtpontokon, és meg hittem az ő tapasztalatában. Nagyon átlátta a pályát.
– Minek köszönhető még, hogy ő lett a szakág legeredményesebb női versenyzője?
– Roppant tehetséges, nem ismer lehetetlent és maximalista. Azt pedig ki ne felejtsem, hogy nagyon szereti ezt a sportágat. Talán ez az, ami miatt még mindig ott van a pályán, ami miatt még nem fásult bele.
– Mit tippel, most a jövő heti győri világbajnokságon megszerzi a tizenhetedik aranyérmét is?
– Nagy esélye van rá, és nagyon remélem, hogy sikerül mindkét számban nyernie. Ő igazán megérdemelné.
Fotó: Takács László
