Itt a Torrente-franchise legújabb része

Lassan három évtizede pattant ki egy spanyol színész-rendező-forgatókönyvíró fejéből, hogy saját filmjében eljátssza egy könnyen megvásárolható, végtelenül bunkó, melldöngetően rasszista ex-rendőr, José Luis Torrente szerepét, az agyalágyult poénokra fogékony nézők kedvencét.

A legújabb, a hatodik kalandra tizenkét évet kellett várni, de Santiago Segura rajongói nyilván hálásak érte, hogy most igazán kemény fába vágta a fejszéjét. Torrente ugyanis az évek hosszú sora alatt olyan remek tulajdonságokkal vértezte fel magát, ami meggyőződése szerint alkalmassá teszi arra, hogy ő legyen Spanyolország miniszterelnöke.

Választások előtt sokaknak a fejében fordulhat meg, hogy süket dumával, parlagi poénokkal, az erősebb nem felsőbbrendűségére apellálva még a televízióban is lehengerlőek lehetnek az egyszerű, magukfajta honpolgárok szemében, mint a haza megmentői, a nyers erő, az egyedül üdvözítő megoldás. Segura, mint aranyhal egy milliárdos akváriumában, önfeledten lubickol a hős, a mellőzött, alulról jött nemzeti ikon hálás szerepében. Ha elég a politikában a szemtelenség, a demagógia, a botrányokozás, akkor ezt a Torrente-féléknek találták ki!

A kampány finisében José Luis Torrente mégsem lehet felhőtlenül boldog, mert elég határozottan hozzák tudomására, hogy a figyelem középpontjába, a hatalom közelébe keveredni életveszélyes dolog.

A Torrente 6 – Az elnöki ügy című film erre is kínál feszültségoldó megoldást, csak türelmesen végig kell nézni az utolsó utáni jelenetet is, ami miatt csak 18 éven felüliek élvezhetik Santiago Segura legújabb moziját.

Az eddigi öt rész szinkronja után nem volt nehéz megállapítani, hogy Csuja Imre most is zseniális.

Horváth Gábor Miklós