Gyertyafény Erdélyért – emlékezés és összetartozás a Reménység Szigetén

A budapesti Reménység Szigete idén nyáron is megtelt élettel, énekkel és gyermekkacajjal. Az Erdélyi Gyülekezet jól ismert ligetes otthona már évek óta találkozóhelye a Kárpát-medencei magyar közösségnek – legyen szó gyermektáborokról, ifjúsági programokról vagy közös imádságról. A nyári hónapokban minden a hit, a közösség és a szolgálat jegyében telt: kézműveskedés, énektanulás, bibliai beszélgetések és közös játékok kötötték össze a résztvevőket. A Reménység Szigetének egyik legmeghittebb eseménye pedig november 1-je, az Erdélyi Halottak Napja.

Különösen emlékezetes volt az idei Kárpát-medencei Konfirmandus Tábor, ahol mintegy nyolcvan fiatal érkezett Erdélyből, Kárpátaljáról, a Felvidékről, Ausztriából és Magyarország különböző pontjairól. A közös éneklések, reggeli áhítatok és esti beszélgetések mind azt a célt szolgálták, hogy a fiatalok hite és barátsága megerősödjön – hiszen ahogy az egyik táborozó fogalmazott: „Itt érezzük, hogy nem vagyunk egyedül.”

A nyár csúcspontját a Református Fiatalok Szövetségével (REFISZ) közösen szervezett táborok jelentették, ahol több száz fiatal figyelhetett közösen Isten igéjére, csendesedhetett el, tanulhatott, és sportolhatott is. A záró Istentiszteletek meghitt pillanataiban az Úrvacsora és a közös éneklés tette teljessé a hetet.

A nyár színes programjait ősszel a reformáció ünnepe követte. Dr. Fazekas István, az Erdélyi Gyülekezet vezető lelkipásztora prédikációjában így fogalmazott:

„A reformáció lelke nem a tiltakozás, hanem az újjászületés. Amikor a reformációt ünnepeljük, ne csak emlékezzünk, hanem éljük is!” Az ünnepet évről évre zenei és kulturális programok kísérik, amelyek a hitet és a magyar hagyományokat kötik össze.

Erdélyi Halottak Napja – amikor a lélek hazatér

A Reménység Szigetének egyik legkülönlegesebb alkalma mégis november 1-je, az Erdélyi Halottak Napja. Ezt a különleges alkalmat közel húsz éve tartják meg minden évben, és mára igazi szívünneppé vált.

Ilyenkor azok a Magyarországon élő erdélyiek gyűlnek össze, akik nem tudnak hazautazni a szülőföldre, de lélekben és imádságban mégis „hazamennek”. A délutáni Istentisztelet után gyertyák százai gyúlnak fel, és a gyülekezet tagjai zsoltárénekléssel járják körül a 16 erdélyi régiót jelképező Erdélyi Emlékkertet. A lobogó lángok és az énekek egyszerre idézik fel az otthon melegét és a közösség erejét.

Ez a nap nem a gyász súlyáról, hanem az élet, a hála és a szeretet ünnepéről szól. A közös imádságok, versek és emlékezések mind azt üzenik: az összetartozás hidat képez múlt és jelen, élők és elhunytak között.

Az ünnephez hagyományosan hozzátartozik az 1956-os erdélyi mártírok kopjafájának megkoszorúzása is, amely az áldozatvállalás és a szabadság örök szimbóluma a gyülekezet számára.

Közösség, hit és jövő

A gyülekezet életét és programjait Dr. Fazekasné Kummer Adél, lelkésznő fáradhatatlan diakóniai és ifjúsági munkája is erősíti. A két lelkész együttműködése biztosítja, hogy a Reménység Szigete ne csupán fizikai hely, hanem valódi lelki otthon legyen mindazok számára, akik Erdélyből indultak, de itt találtak új közösségre.

Nemrég a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalában különleges találkozóra is sor került: Balog Zoltán, püspök házigazdaként fogadta Bogdán Szabolcs János püspököt, Dr. Fazekas Istvánt és Dr. Balogh Júliát, Csoóri Sándor özvegyét. A megbeszélésen egy új kezdeményezés született: a Csoóri-örökség szellemiségében szeretnék tovább erősíteni a Kárpát-medencei magyar református közösségek összetartását.

A jövőben a Reménység Szigete még több nagyszabású ifjúsági és hitéleti rendezvénynek ad majd otthont – hiszen, ahogy a résztvevők gyakran mondják: „Ahol együtt éneklünk, és imádkozunk, ott otthon vagyunk.”