20 éve forgatják a volánt

2000-ben indultak először autóversenyen. A kezdeti próbálkozások után 7 évig Trabanttal mérettették meg magukat a bóják között, majd jött a két Suzuki ismét 7 esztendőn keresztül és a jelenlegi Opel. Nagyjából 140 versenyen indultak, 122 kupa birtokosai, 11 országos kategória dobogós helyezéssel. Két testvér, egy csapatban. Az eltelt 20 éves pályafutásukról és jubileumról kérdeztük a Sződy fivéreket.

Amdala.hu: Sziasztok, Szabolcs és Zsolt! Hogy is kezdődött…?

 

Sződy Szabolcs: Megpróbálom az elején kezdeni. Már gyerekkorunkban nagyon szerettük az autókat. Ez ebben a kiskorban a kisautóknál mutatkozott meg, illetve a tv-ben néztünk később autóversenyt. Sőt, pedálos autónk is volt, meg pedálos gokartok. Nagyon szerettük. Később egy autókrossz versenyre is ellátogattuk a Balatonnál. Aztán már kamaszkorban egy kedves ismerősünk, jó barátunk Zágon Zsolt vitt el autóversenyekre, ralira és gyorsaságira. Azt hiszem meghatározó volt a hobbimat és foglalkozásomat illetően az ismeretségünk. Az autósport és az autóverseny élőben nagyon megtetszett, de csak álmodoztam róla, hogy egyszer majd mi is versenyzünk valamikor… .

 

Sződy Zsolt: Aztán a kilencvenes évek közepén kilátogattunk szlalom és ügyességi autóversenyekre. Egy volt iskolatársunk is indult és spontán beültem mellé navigálni. Ez volt az első autóverseny amelyen részt vettem már autón belül, mondhatni. Aztán az ezredfordulón mi is beneveztünk a teljesen utcai autóinkkal, egy Wartburggal és egy Trabanttal. Pár évig csak egy-két versenyen indultunk. De 2003-ban már kupát szereztünk a Trabival.

 

Amdala.hu: Ahogy hallgatom, tényleg az alapoktól kezdtétek. De ebből hogy lett autóversenyzés, bajnokságokon való indulás és az eredmények?

 

Szabolcs: Édesapánk is ott volt az első versenyen. Érdekelte és miután látta hogy is zajlik egy ilyen szlalomverseny azt mondta, ha komolyan akarjuk csinálni, erre legyen egy külön autónk. Így elővettük az akkor még igen népszerű márkát, a Trabantot, ami eleve volt otthon. Ezzel kezdtük. Olcsó volt, minden alkatrész volt hozzá, sokat tanultunk ezen az autón és egy fejújítás után, szériaként mehetett versenyeken. Persze az ember közben jön rá, mit lehet még fejleszteni rajta, így elkezdtük építgetni. Ezzel az autóval 7 évig versenyeztünk és 65 kupát hozott a vitrinbe. Többek között 2008-ban egy országos kategória 3. helyet és 2009-ben kettős kategória bajnoki címet.

 

Amdala.hu: Tehát megalapoztátok a jövőt a kis kétüteművel. Utána viszont autóváltás történt…

 

Zsolt: Azzal folytatnám, hogy az akkor nagyon rangosnak, mai léptékkel már kisebbnek nevezett versenyeken szépen végigmentünk a Trabival. Voltunk AKH kupasorozaton, számos Proex kupán, aztán pedig megtaláltuk a kecskeméti szlalomot, amelyből lett az Országos Bajnokság. Igen, feljebbléptünk az N1-ből, ami a mostani széria 1-es kategória, az S2-be egy ezerhármas Suzukival. Ez az én autóm volt, két évig mentünk vele. 2010 és 2011-ben egy kupát sem szereztünk, de ennek ellenére jókat versenyeztünk. Egy évben 10-11 versenyen is mentünk, mert a bajnokság sok helyszínből állt. Viszont 2012-től Szabi ezres Suzukijával folytattuk. Nagyon sikeres autó és 5 év

versenyzés volt. Nem csoda, hogy a Swift-et sokan sokféle versenyzésre használták, hiszen a „Mi autónk” nem csak a sportban, hanem a mindennapokban is bizonyított.

 

Amdala.hu: 2015-ben viszont nem indultatok autóval. Miért?

 

Szabolcs: Sajnos, nem volt szponzorunk és a kategória szabályai is változtak. Így meg kellett hozunk a fájó döntést, hogy ezt az évet kihagyjuk. De nem maradtam volán nélkül, mert beneveztem egy gokart bajnokságba. Érdekes szezon volt 18 versennyel és 9 versenynappal. Kaptam kritikát, hogy miért indulok gokarttal, meg egyébként is sok ott a fiatal. Akkor 40 éves voltam. De nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy valamit vezethessek. Sok tapasztalatot szereztem, élmény volt és 28 indulóból 8. lettem a kategóriában. De a gokart alapvetően nem nekem való már, ezért 2016-ban visszatértünk a szlalom OB-ba. Méghozzá új célokkal és ismét motiváltan. Egy erősebb háttérrel, ami 4 évig tartott. Szponzorukkal az első két évben még a Swifttel mentünk, majd jött a nagy váltás, az Opel.

 

Amdala.hu: 2016-ban ismét bajnokok lettetek, de 2017 után miért váltottatok kategóriát és autót?

 

Zsolt: A válasz egyszerű, már nem volt motiváció a Széria 1-ben. Évekkel azelőtt már terveztünk egy kategóriaváltást, illetve egy erősebb autót. Cél az 1.6-os volt, és ha lehet 100 lóerő felett. Erre készültünk 2018-ra, és így jött a választás, hogy átülünk egy 106 lóerős Opel Tigrába. Volt néhány márka, amik közül választottunk. Eleinte az ember kockáztat, mert nem ismertük ezeket az autókat, de most már azt mondhatjuk, jó döntés volt ez az autó.

 

Amdala.hu: 2018. Jött az Opel Tigra. Miért ez az autó és miért nem egy bevált versenyautó?

 

Szabolcs: Ezt az autót anno jégraliban indították neves versenyzőkkel. Egyéb szakágakban annyira nem volt sikeres, ellenben az Astrával és a Corsával. A Calibráról nem is beszélve. Azért választottuk a Tigrát, mert elérhető árú, sportkupé erős motorral, alacsony súlyponttal. Szeretünk úgy választani, hogy valami nem megszokott vagy népszerű, hanem egyedi. Kihívás, hogy vajon sikeres lesz-e, mit tudunk kihozni belőle és élmény-e vezetni? Most, 3 év távlatából azt mondjuk, igen szépen megtanultuk és fejlődünk.

 

Amdala.hu: 20 év távlatából sem felejti el az ember az első versenyt. Mire emlékeztek szívesen nagy vonalakban?

 

Szabolcs: Izgalmas volt. Ezen a futamon, amit a Műegyetem előtt rendeztek, még örökös magyar bajnokunk, Ferjáncz Attila is indult anno 1964-ben Wartburggal. Később 2000-ben és a következő években kb. 3.000 néző volt, három-négy sorban álltak egymás mögött. Fantasztikus hangulata volt a rendezvénynek és jó nehéz pálya. Évente rendezték, szerettük és készültünk rá. Aztán jött több versenysorozat, és ezek között is a legnagyobb az országos bajnokság, amiben már idén tizenharmadik évünket kezdjük.

 

Zsolt: Kezdőként beneveztünk, nem nagyon ismertük a dolgokat. Még navigáltunk is egymásnak a rakparti parkolóban, vagy ha jött barát vagy ismerős, akkor ő ült be mellénk. Megszokott volt, hogy ha Szlalomparty, akkor mi ott vagyunk. Ez 2014-ig lehetett, utána nem rendeztek több versenyt ott.

Számomra nagyon jó emlék még emellett az AKH kupasorozat. Ezt a 11. kerületben tartották és tipikus áruházi parkolós verseny volt, de nagyon nagy pontosságot igényelt. Jó szervezés volt.

 

Amdala.hu: Mire vagytok a legbüszkébbek?

 

Szabolcs: Elsősorban arra, hogy becsülettel és kitartással versenyeztünk. Az autónk mindig szabályos volt, lehetőségeinknek megfelelően versenyeztünk. Voltak sikertelenségek is, de volt, hogy jól jöttünk ki egy-egy versenyből. Mindenesetre a kupáinkra úgy nézünk, hegy ezeket megérdemelten és tisztán szereztük. Tiszteljük az ellenfeleket és magát a sportot. Kell a fokozatosság és a tapasztalás. Illetve sok kedves ismerős, versenytárs jó tanácsai, amiket megfogadtuk a legtöbbször. Most már mi is átadjuk olykor.

Zsolt: A fair play-t szeretjük, és akkor is úgy álltunk hozzá, amikor tudtuk, hogy nincs sok esélyünk az ellenfelekkel szemben. Természetesen szerencse is kell az autósporthoz, és voltak olyan versenyeink is, amikor nem volt túl népszerű egy-egy kategória. De azt hiszem, ez mindenkivel megtörtént már. Kudarc és siker benne van a sportban, ezeket emelt fővel kell viselni.

 

Amdala.hu: A tehetségről mit mondanátok?

Szabolcs: Ha rólunk kérdezed, szerintem megvannak az alapok. Nem vagyunk a legtehetségesebbek, sem őstehetségek. De van, mit keresünk a volán mögött a versenypályán. A bátorság is meg van, de én jobban kiemelném személy szerint a precizitásomat. És ez is a gyorsaság része, nem csak a „befér, nem fér” bevállalom stílus. Mindenki maga érzi és választja meg, hogy vezet és versenyzik. Van, amikor egy másik stílus térül meg, de ezt előre nem tudni és pályafüggő nagy részben.

 

Zsolt: Sokszor látunk nagyon jó kezű pilótákat, és ilyenkor elgondolkodunk, vajon nekünk is menne, tehát lenne-e pl. egy vészesen erős autóhoz tehetségünk? Igen, fokozatosan menne, nem 2 nap alatt a terelgetése, de még nem volt alattunk 300 lóerő. Az ember érzi a határait, az erősségeit és a gyengeségeit. Ezeket nem szoktuk mi annyira elemezni, hanem néha megbeszéljük mi-hogy, egyébként meg az óra dönt. Folyamatosan tanulunk. Nyilván pár edzés jól jönne mindenkinek a bajnokságban, mert be lehetne gyakorolni az éles körre a pályát, viszont akkor hol a tehetség?

 

Amdala.hu: Mi lett volna a hobbitok, elfoglaltságotok, ha nem az autóversenyzés?

Szabolcs: Jó kérdés, de valószínűleg a dobolás, mivel ezt tanultam egy ideig. A zene szeretete pedig mind a mai napig meg van. Régebben szereltem biciklit is, ez volt anno a hobbim, mármint a biciklizés. Néhány versenytől eltekintve jó kis időszak volt. De az autóverseny mellett döntöttem és úgy gondolom, jól.

Zsolt: Nekem a kerékpározás, még most is űzöm ezt a hobbit és sportot. Balaton-kör évente, túrák és aktívan biciklizem most is. Érdekelt egy időben a dj-skedés is, de inkább ott is a zene szeretete volt a lényeg. Az autó maketteket pedig a mai napig gyűjtünk.

Amdala.hu: Hogyan tovább a jövőben?

Szabolcs: Egyelőre nem tervezünk mást, mint maradni a kategóriában Opellel és versenyezni. Majd kialakul, hogy később mik a tervek, most ilyenen nem gondolkodunk, pláne, 3 év után Opeles időszak eddig). Mondhatjuk, mindent ugyanígy csinálunk, ahogy eddig.

 

Amdala.hu: Köszönöm a beszélgetést, igazán érdekes volt. Legközelebb szerintem a 25. jubileumi évben folytatjuk így és itt.

 

Sződy fivérek: Úgy legyen, köszönjük szépen!

 

Fotók: Track Racing