Osztálytalálkozó a Puskinban

VA3_50x70_poster_05_

Ha Oroszlán Szonja nem hívja fel rá a figyelmet a tegnapi sajtóvetítésen, eszébe nem jutott volna senkinek, hogy a Valami Amerika címet kapott filmek sikere éppen tizennyolc évvel ezelőtt kezdődött. A Valami Amerika őrület tehát megérte nagykorúságát, persze ez egyáltalán nem látszik meg az új filmen, sem a stáb régi és új tagjain. Ugyanazzal az elánnal kötelezték el magukat a közönség felhőtlen szórakoztatására, mint a kezdet kezdetén, amikor még nem volt szokás magyar filmekre jegyet venni. Kis túlzással azt is lehet mondani, hogy a Valami Amerika jelentette a nagy áttörést: visszahozta a nézők hitét abban, hogy nem kell csalódniuk, ha egy új magyar filmre ülnek be a moziba. Azóta szerencsére változott a helyzet, egyre több nézőt vonzanak a magyar filmek, így a rendező-forgatókönyvíró-ötletfelelős Herendi Gábor irányította csapat most igyekezett még rátenni egy jókora lapáttal. A Valami Amerika 3. történetének helyszínéül választott váci börtön és az egykori Petőfi laktanya, a hírhedt futkosó már jelzi, hogy senki se várjon még csak nyomokban sem hasonlító meseszövést a valósággal. De talán ez nem is fontos. A fizető néző hálás a jó poénokért, az izgalmasan pikáns jelenetekért, a remek színészi alakításokért. Ahogy a sajtóvetítésen megjelent szereplők, Szabó Győző, Pindroch Csaba, Hujber Ferenc, Oroszlán Szonja, Pokorny Lia, Szervét Tibor, Kovács Lehel, Csuja Imre, Faragó András, Nagy Ervin, Ganxsta Zolee (hiányzók: Tompos Kátya, Ónodi Eszter, Stohl András, Thuróczy Szabolcs, Scherer Péter, László Zsolt) említették, úgy érezték magukat a forgatáson, mintha osztálytalálkozón bolondoztak volna régi játszótársaikkal. Ez a Puskin moziban is pontosan így történt. Különösen Nagy Ervin kapott hideget-meleget Döglégyéktől a Kincsem szívdöglesztő főszerepe után eljátszott homoszexuális figurájáért. Nem szoktunk jóslásokba bocsátkozni egy-egy filmmel kapcsolatban, de ezúttal kicsi az esélyünk a baklövésre. A közönség ugyanúgy élvezni fogja ezt a mozit, mint a szereplők a több mint egy hónapig tartó „osztálytalálkozót”.

 

Horváth Gábor Miklós