Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
HERCEGNŐK ÉJSZAKÁJA
(A Royal Night Out)
színes, brit romantikus vígjáték
Rendezte
Julian Jarrold
Producerek
Robert Bernstein
Douglas Rae
Forgatókönyv
Trevor De Silva
Kevin Hood
Főszereplők
Sarah Gadon
Bel Powley
Jack Reynor
Rupert Everett
Emily Watson
A FILM TÖRTÉNETE
„Két hercegnő inkognitóban kiruccan a városba. Ez a film alapötlete, és ezt nagyon izgalmasnak tartottuk!” – meséli Julian Jarrold rendező. „Az eset valóban megtörtént, és mindenkinek izgatjaa a fantáziáját, mert azt nem tudjuk, pontosan mi történt. Ez a film tehát egy elképzelt történet, melyet a valóság inspirált, másfelől pedig egy kalandfilmbe oltott romantikus vígjáték egy furcsa párról, hiszen Jack egy munkásosztálybeli fiú, Erzsébet viszont hercegnő. A sors sodorja őket egymás mellé puszta véletlenségből, és irányítja lépteiket ezen az őrült, képtelen éjszakán Londonban. Mindketten titkolnak valamit. A hercegnő nem akarja felfedni, kicsoda valójában, és Jacknek is van egy titka, amiről Erzsébet nem tud.”
A film forgatókönyvét az újonc Trevor de Silva írta, akihez később csatlakozott Kevin Hood, akivel Jarrold már korábban dolgozott együtt a Jane Austen magánélete című filmjén. „Kevin fantasztikus munkát végzett a két világ, a királyi palota és az ünneplő tömeg megfestésével. A karakterek fanyar humorát is nagyon jól eltalálta”, mondja a rendező.
A HERCEGNŐK ÉJSZAKÁJA produceri munkálatait Robert Bernstein és Douglas Rae vállalta. Cégük, a brit Ecosse Films hírnevét olyan filmekkel alapozta meg, mint a Botrány a birodalomban, a John Lennon – A fiatal évek, és a Jane Austen magánélete, melyekben ügyesen ötvözték történelmi figurák életét fikciós elemekkel.
„A kulcsa ennek a fajta filmkészítésnek az, hogy szabadon és örömmel kell csinálni,” mondja Bernstein. „Megteremtesz egy világot, hagyod, hogy az emberek hinni kezdjenek a karakterekben, majd a karaktereket útnak indítod.”
„A királynő azért olyan hihetetlenül népszerű személyiség, mert erős a kapcsolata az emberekkel. A filmben eljátszunk az ötlettel, hogyan is alapozódhatott ez meg azon a bizonyos éjszakán.” Sok kutatás és a királynő korai éveiről szóló számos életrajzi könyv átrágása után Jarrold rájött, hogy a győzelem éjszakájának vizuális és érzelmi visszahangja nagy hatással kellett, hogy legyen az ifjú Erzsébetre.
„Egész Nagy-Britannia, a királyi palotát is beleértve bedeszkázva élt a háború alatt. Az emberek fejadagon éltek és a hercegnők ritkán léptek a nyilvánosság elé. Aztán a csapatok hazatértek, és hirtelen robbanásszerűen kitört a színek és fények kavalkádja. Tehát ez a film egy fordított tündérmese. A hercegnők a palotából az ünneplő tömeg mágikus világába lépnek át.”
A SZEREPLŐK
„De hogyan találjuk meg a tökéletes színésznőket a két hercegnő szerepére?” tette fel Jarrold a kulcskérdést a produkció kezdetén. A kihívást az jelentette, hogy olyan színésznőket találjanak, akik hihetően életre tudják kelteni az ismert karaktereket. Finom egyensúlyozásra volt szükség, hogy a színészek képesek legyen a film elemelt, képzeletbeli környezetében létezni, de személyiségük a valóságban gyökerezzen.
„Egy ilyen filmnél nagyon fontos a pszichológiai háttér pontos ábrázolása,” mondja Bernstein. „Így közelítettünk mi a történethez. Nem arra törekedtünk, hogy a megszólalásig hasonló színésznőket találjunk a szerepekre, met a színésznők úgy néznek ki, ahogy. Sokkal inkább a két hercegnő személyiségének lényegét igyekeztünk elkapni, és rendkívül tisztelettudóan álltunk ahhoz az estéhez és a két hercegnő kalandjához.”
A HERCEGNŐK ÉJSZAKÁJA három kiemelkedően tehetséges ifjú csillagot mutat be. Sarah Gadon (Erzsébet) David Cronenberg egyik kedvenc színésznőjévé lépett elő, mióta a Freud és Jung kapcsolatáról szóló, Veszélyes vágy című drámában debütált, melyet a Cosmopolis, majd a Cannes-i szenzáció, a Térkép a csillagokhoz követett. A torontói születésű színésznő szerepelt Amma Asante fesztiválkedvenc Belle-jében, de láthattuk már olyan kasszasikerekben is, mint A csodálatos Pókember 2. és Az ismeretlen Dracula.
Jack Reynor (Jack) első nagy szerepe a Mit tettél, Richard? melyet a Titanic Filmfesztiválon láthatott a közönség. Az ifjú sztár aztán szerepelt a Transformerek: A kihalás kora megafranchise-ban, valamint Michael Fassbender oldalán Justin Kurzel Macbeth-adaptációjában.
Bel Powley (Margaret) színésznő az MI High BBC-sorozatból ismerhető, valamint a The Diary Of A Teenage Girl című hollywood vígjátékból, melyben Adam Sandler és Kirsten Wiig partnere volt.
ERZSÉBET – SARAH GADON
Erzsébet karakterére különösen nehéz feladatnak bizonyult megtalálni a megfelelő színészt. „Olyasvalaki kellett, akiről elhisszük, hogy 1945-ben él, ráadásul hercegnő, és 19-20 évesnek néz ki”, meséli Jarrold. „Sokakat éreztem túl modernek. De Sarahban megvolt az ifjú Erzsébet királynő kötelességtudata, értelme, állhatatossága. Ráadásul nagyon lelkes volt a szerepet illetően, rengeteget kutatott a témában és kőkeményen dolgozott, hogy jól formálja meg a figurát.” Sőt, a kanadai születésű Gadon olyan lenyűgöző volt a meghallgatáson, hogy Jarrold egészen addig, míg fel nem ajánlotta neki a szerepet, rá sem jött, hogy a színésznő nem brit.
„Alaposan utánajártam a témának,” meséli Gadon. „Elolvastam Kate Williams kiváló könyvét, melynek címe Young Elizabeth: The Making Of Our Queen. Sokat megtudtam belőle Margitról és a családi dinamikáról, a családi ikonográfiáról. Nagyon fontos a királyi család számára a különleges megjelenés. Ezt megérteni és elemeire bontani nagy segítség volt számomra. Munkám nagy része abból állt, hogy ledöntöttem az ikont és a hercegnő mögött megbújó lányt keltettem életre.”
A film számos látvány- és hangelemét a negyvenes évek screwball-komédiáiból merítette. Gadon sok időt töltött ilyen filmek nézésével, mint a Késői találkozás, Katherine Hepburn filmjei és persze a Római vakáció. Hogy ráhangolódjon az ifjú Erzsébet akcentusára és hangjának tónusára, megnézett néhány ritka filmrészletet abból az időszakból, többek között azt amikor a hercegnő Dél-Afrikában üdvözli a tömeget. Gadon természetesen etikettleckéket is vett, és történész konzultánssal is együtt dolgozott.
MARGIT – BEL POWLEY
A Margitot alakító Bel Powley a brit televíziós drámák jól ismert arca, emellett elismert színpadi színésznő. „Belnek elképesztő érzéke van az időzítéshez és a komédiához,” véli Jarrold. „Margit szerepe elég trükkös és nagy a csábítás, hogy egyfajta karikatúraként jelenítse meg az ember a karakterét. De Bel nagyon is kerek személyiséget varázsolt elő, aki vicces és szellemes és akiért megdobban a szívünk.”
A megboldogult Margit hercegnő, akinek fiatalabb évei nincsenek annyira jól dokumentálva, mint nővéréé, lenyűgözte Powley-t. „Át kellett rágnom az összes életrajzi könyvet Erzsébetről, és rátalálni azokra az aprócska részletekre, amikor a húgáról mesél, akit egyébként P2-nek, azaz kettes számú hercegnőnek neveztek, ” magyaráz Powley.
JACK – JACK REYNOR
Az ifjú Jack karaktere éles kontrasztot alkot a két hercegnőével. Autentikus munkásosztálybeli, mindkét lábával a földön áll. Ugyanakkor humoros és kissé sebezhető is. „Jack Reynor igen jól reprezentálja az 1945-ös évek férfiját,” állítja Jarrold. „Elsőre úgy tűnik, Jack egy nyers fickó, akit megkeményített a háború. Később azonban megtudjuk, hogy érzékeny lélek. Jack tökéletesen meg tudta ezt valósítani.”
A három fiatal színész olyan neves és tapasztalt duót kapott erősítésnek, mint Emily Watson és Rupert Everett.
A KIRÁLY ÉS A KIRÁLYNÉ – RUPERT EVERETT ÉS EMILY WATSON
„Emily és Rupert csodálatosan jól passzoltak és kiváló kettős alakítással kápráztattak el,” mondja Jarrold, aki Emilyvel a Felelős felnőtt című televíziós miniszériában dolgozott együtt. „Emily erőfeszítés nélkül azonosult a szereppel, és nagyon szórakoztatóan tette ezt. Gyakran játszik nagyon komoly szerepeket, úgyhogy csodás volt így látni. Rupert is igazán elkapta a szerepe lényegét, egyszerre volt fenséges, miközben egyértelmű volt szeretetteljes ragaszkodása lányai iránt.”
„Ez a film egy családról szól,” véli Everett. „Egy apa aggodalmáról szól lányai iránt, és saját megnyilvánulásai iránt. Mindannyian tudjuk, hogy a király dadogott.”
Gadon, aki együtt dolgozott Watsonnal a Belle című filmen, boldog volt, hogy ismét közösen forgatnak. „Emily azért különleges színésznő, mert nagyon sok különböző dolgot kipróbál egy jelenetben,” véli Gadon. „Nem fél azt mondani, hogy ’nem, vegyük fel mégegyszer, próbáljuk meg másképpen, ki akarom próbálni így’. Ezt mindig jó látni fiatalabb színészként, mert néha az embert frusztrálja, ha megnézi a napi beosztást és a forgatási listát. Azon tűnődsz, ’kérhetek ennyi extra időt’? Emily csodálatos eleganciával teremti meg magának a saját teret és időt.”
A közös munka Julian Jarrolddal
A kéthetes próbaidőszak fontos volt a rendező számára, hogy kidolgozza színészeivel a film tónusát. „A HERCEGNŐK ÉJSZAKÁJA trükkösen egyensúlyozik a műfaji elemek között: az egyik pillanatban még igazi farce komédiát látunk, amit sokkal komolyabb és megható jelenetek követnek. Fontos volt, hogy a próbákon a színészek ráérezzenek erre.”
Jarrold minden egyes jelenetet átbeszélt a színészekkel, amiért ők nagyon hálásak voltak, főleg a forgatás gyors tempóját tekintve. „Julian hihetetlen rendező. Áttolt minket a darálón, hogy készek legyünk. Mire forgatni kezdtünk, már készen álltam.”
Jarrold keményen dolgozott, hogy együttműködő atmoszférát teremtsen a forgatáson. „Fontos, hogy a színészek hozzanak valamit a saját személyiségükből, hiszen a forgatás olyan gyorsan pörög, hogy meg kell találjuk az összhangot a színészi játék stílusa és hangvétele közt” – magyarázza. A stáb lelkesen fogadta ezt a megközelítést. „Juliannak fantasztikus energiái vannak”- mondja Gadon. „ Nyitott volt az ötleteimre, vagy ha valamivel kísérletezni akartam. Ez nagyon fontos, mert a filmkészítés egy óriási közös munka. A legjobb emberek, akikkel együtt dolgoztam, egyben a legnyitottabbak is. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek meg a saját elképzeléseik, vagy nem képesek vezényelni. Hanem szabadon hagyják a kreatív teret, hogy ki lehessen próbálni dolgokat… Julian is így dolgozik.”
Rupert Everett, a forgatás veteránja egyetért: „Julian nagyon kedves, csendes és édes figura. Nagyon figyel a színészeire. Lehet, hogy még kedveli is a színészeket, ami nagy pozitívum.”
A FILM LÁTVÁNYVILÁGA
A stáb mindent megtett, hogy megteremtse a győzelem éjszakája és az 1945-ös év autentikus látványvilágát a Buckingham palotában és London utcáin is.
„Rengeteg ikonikus kép készült a Trafalgar téri ünneplő tömegről, és fontosnak éreztük, hogy újrateremtsük, amit csak lehet, hogy a közönség is újraélhesse azt az éjszakát – persze a költségvetésünk keretein belül”, mondja a producer Bernstein.
Mivel a legtöbb fotó fekete-fehér volt, és csak néhány színezett, a jelmeztervező csapatnak döntenie kellett a királyi család kinézetét illetően. „A tündérmesék hercegnőinél kezdtem, amit aztán a háborús évek megszorításaival egyensúlyoztam. A királyi család akalmazkodott a körülményekhez, például kevesebb anyagból készültek a ruháik” avat be a szakmai részletekbe Claire Anderson jelmeztervező. „Erzsébet hercegnő esküvői ruháját, bár sok évvel később készült, még mindig a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva alkották.”
Bár fontos szerepet kaptak a kosztümök, a királyi család számára kevés készült, hiszen egy éjszaka alatt játszódik a történet. Ennek ellenére Andersonnak komoly és izgalmas feladatot jelentett a több, mint 300 statiszta felöltöztetése.
„Ott voltak a Ritz tehetős arisztokratái, aztán a Trafalgar téren a munkások és hétköznapi emberek, akik együtt ünnepeltek a frissen leszerelt katonákkal. Csodálatos keresztmetszete a társadalomnak. Az embereknek nem volt új ruhájuk. Fáradtak és kimerültek voltak, és eszerint viselték kopott, viseltes, toldozott-foldozott ruhájukat.”
A FORGATÁS
A HERCEGNŐK ÉJSZAKÁJA 2014 áprilisától hat héten át forgott. A kis, független filmnek London túl drága lett volna, a stáb újrateremtette a negyvenes évek Londonját az észak-angol Hull városában, melynek vezetése készségesen segített, a helyiek pedig örömmel statisztáltak.
Mivel a film egyetlen éjszaka játszódik, a forgatás idején felét éjszakai felvételek tették ki. A belga Chistophe Beaucarne operatőr (Mr. Nobody, Coco Chanel) kapta a feladatot, hogy megbirkózzon a sötétséggel.
„Megnéztem Christophe beutatkozó show-reeljét teljesen véletlenül, még az előkészületek idején, és úgy gondoltam, érdekes lenne egy külföldi operatőrrel forgatni ezt az ízig-vérig brit történelmi eseményt. Kiváló munkát végzett, alkalmazkodott a szoros időbeosztáshoz, és közösen dolgoztuk ki, hogyan használjuk a keresőfényeket, jelzőfényeket, örömtüzeket, hogy megteremtsük az ünnep atmoszféráját,” méltatja a rendező kollegáját.
Hull után a produkció a derbyshire-i Chatsworth House-ba, majd a leicestershire-i Belvoir kastélyba költözött, hogy leforgassák a Buckingham palotában játszódó jeleneteket. A helyi arisztokraták készségesen segítették őket. Az eredeti helyszínek sokat segítettek a színészeknek. Rupert Everett szerint „egy igazi szoba mindig jobb, mint egy díszlet. Megvan a saját vibrációja és ez átjön a kamera lencséjén.”
Egyedül a Ritz reprodukálása okozott nehézségeket. „A londoni hotelsekben lehetetlen forgatni és túl modernek,” magyaráza Jarrold. „Találtunk egy gyönyörű, kiss kopott grand hotelt Brüsszel közepén. Itt tudtuk újrateremteni a nagy estét. Mivel ez a jelenet adja a történet egyik legvalódibb aspektusát, hiszen két szemtanúnk is volt, fontos része volt a filmnek.”
Forgatás Londonban
A forgatás utolsó napjai Londonban teltek, a Buckingham palota körül, a palotához vezető úton (Mall) és a Trafalgar téren. Bernstein engedélyt kért a királyi parkfelügyelettől, hogy az úton forgathasson. A hatóság a film forgatókönyvét áttanulmányozva igent mondott.
„A királyi család igen nagylelkűen hagyott minket forgatni a palotához vezető úton, ami kulcsfontosságú volt, hiszen meg kellett mutatnunk a palota előtt éljenző tömeget, amikor a királyi család kijön az erkélyre” meséli Jarrold. „Az út és a park körüli kapukat is használtuk, ezek szerepeltek a palota valódi kapui helyett. Ezt fejeltük meg blue screennel és speciális effektekkel.”
„A legmegrázóbb pillanat számomra az volt, amikor a Trafalgar téren forgattunk. Azt gondoltam, ’Úristen, nem hiszem el, hogy itt vagyok és a győzelem éjszakájáról szóló filmet forgatunk’,” emlékszik vissza Gadon. „Már csak azért is különleges számomra ez az alkalom, mert a nagymamám a Brit Női Kisegítő Légierő tagja volt, nagyapám pedig a Brit Haditengerészet zászlója alatt harcolt a második világháborúban. Mindketten ott voltak a Trafalgar téren azon az éjszakán, ott ünnepeltek!”
Csodával határos módon a forgatást pont a győzelem napjának évfordulójára sikerült időzíteni. „Ez még hozzátett egy kis extra izgalmat ahhoz az estéhez,” nevet Jarrold, és felidézi, hogy irányították a 200 statisztát és a forgalmat a háttérben. Felnéztünk a palotára, és azon tűnődtünk, vajon a királynő néz-e minket. Sose lehet tudni.”
JULIAN JARROLD RENDEZŐ
Julian Jarrold a Mr. Tűsarok című filmmel debütált, melynek főszerepét Chiwetel Ejiofor alakította. Ezt követte a Jane Austen magánélete, James McAvoy és Anne Hathaway főszereplésével. Majd Evelyn Waugh Utolsó visszatérés című regényét adaptálta filmvászonra, mielőtt visszatért a televízióhoz. Megrendezte a kritikusok által magasztalt Red Riding: 1974 című televíziós drámát a Channel 4 csatorna számára, Andrew Garfield főszereplésével. 2011-ben következett Emily Watson és Dominic West közreműködésével a BAFTA-jelölt Felelős felnőtt cmű minisorozat, amit egy HBO-gyártású film követett, The Girl címmel, Sienna Millerrel, mely Golden Globe és BAFTA jelöléseket is kapott. Jarrold megrendezte a The Great Train Robbery-minisorozat A Robber’s Tale című epizódját, melynek főszerepében Luke Evans látható.
