De gyönyörű, de boldog ünnep!

Bíró E és Födő SA legendás Nyugat folyóirat egykori munkatársa, Szép Ernő síremlékén olvasható a felirat: „de gyönyörű, de boldog ünnepre voltam híva”. Az 1953-ban reménytelen szegénységben elhunyt nagy írónk műveit olvasva Bíró Eszter és Födő Sándor, művésznevén Fodo, úgy találták, hogy verseskötetét bárhol kinyitva költeményei megzenésítésért kiáltanak.

Szép Ernő néhány verse már el is hangzott Eszter egyik koncertjén a MÜPÁ-ban Fodo zenéjével, de már akkor úgy érezték, hogy valamilyen módon folytatniuk kell, sőt még mélyebbre kell ásniuk magukat a költő életébe, munkásságába. „Sokat gondolkodtunk a formán, hogy milyen módon tudnánk közelebb hozni a közönséghez a sok éven át érdemtelenül elfelejtett Szép Ernőt – mondja Bíró Eszter. – Egy véleményen vagyunk Sanyival, hogy ezek a versek igazi kortárs szövegek, és dalszövegként sem akármilyenek. Sőt! Jó fél éve dolgozunk azon Németh Nikolett dramaturggal, hogy Szép Ernő regényeiből, novelláiból, színdarabjaiból vett részletekből, életrajzi elemekkel ötvözve egy stúdiószínházi előadás szülessen.”

A hatalmas munka meghozta gyümölcsét: Kérem, én még nem játszottam címmel, Szép Ernő válogatott szerelmeiBíró E_01 alcímmel a Rózsavölgyi Szalonban november 7-én ősbemutató lesz a költő szerepében Trill Zsolttal és a hosszú idő után újra színésznőként színpadra lépő Bíró Eszterrel, természetesen Fodo szerzeményeivel fűszerezve, Seres Tamás rendezésében.

Eszter lelkesen számolt be arról, hogy milyen jól haladnak a próbák, hogy azt a néhány százalékot, amit Niki (a dramaturg) írt hozzá az előadáshoz, szinte meg sem lehet különböztetni Szép Ernő műveitől. „Fiktív elemek is szerepelnek a színdarabban, amelyek akár meg is történhettek volna, vagy talán meg is történtek. Ki tudja?” Aztán a civilben két gyermekes családanya mosolyogva teszi hozzá: „Az már a munkám egyáltalán nem fiktív eleme, hogy a költő válogatott szerelmeit játszva Tomán Szabina életmódtanácsadó elfogadható korlátozásait maximálisan figyelembe véve egészségesen élek, az időnként rámtörő féktelenséget visszaszorítva…”

 

Horváth Gábor Miklós