A Gyermekjogi Civil Koalíció javaslatai a koronavírus krízisben

Spread the love

A Gyermekjogi Civil Koalíció javaslatokat fogalmazott meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma számára annak érdekében, hogy a gyermekjogok a járványügyi helyzet teremtette helyzetben is maradéktalanul érvényesülhessenek.

A koronavírus járvány terjedésének megállítása kapcsán a kormány számos kényszerű és felelős intézkedést tett, így mások mellett elrendelte a nevelési-oktatási intézmények bezárását és a gyermekvédelmi intézményekben a látogatási, kilépési tilalmat. Ahogyan az egész ország, úgy a gyermekekkel kapcsolatos oktatási-szociális ellátórendszer is soha nem tapasztalt kihívással szembesül.

A Koalíció tagjai konstruktív és támogató módon szeretnének ajánlásaikkal hozzájárulni a közös erőfeszítéshez és egyben arra is felhívják a figyelmet, hogy a gyermekek jogainak védelme nemcsak kötelessége a felnőtt társadalomnak, de e jogok biztosítása elősegítheti azt is, hogy szülők és gyermekek, azaz különböző generációk jól működjenek együtt ebben a rendkívüli helyzetben.

A Gyermekjogi Civil Koalíció létrejöttét azért kezdeményezte 2015 februárjában az UNICEF Magyarország, hogy a közös szakmai fórummal elősegítse mind a párbeszédet, mind az aktív együttműködést a gyermekjogi és gyermekvédelmi területen dolgozó civil szervezetek között. A koalíció tagjai javaslataik megfogalmazása során az ENSZ Gyermekjogi egyezményét vették alapul, ami hazánkban jelenleg is hatályos

1) A megfelelő tájékoztatás jogának vonatkozásában

  • Minden gyermeknek joga van megérteni mi történik körülötte. A gyermekek számára is érthető módon megfogalmazott, vizualizált tájékoztatókat kell készíteni, amelyek közvetlenül elérhetőek a gyermekek és fiatalok számára az általuk használt csatornákon. A könnyen érthető tájékoztatás kiemelten fontos a fogyatékkal élő gyermekek esetében is.
  • Átlátható és közérthető módon kommunikálni kell a gyerekekkel azt is, hogy kórházi karantén esetén mi történhet velük – akkor is, ha a gyermek fertőzött (de a szülő nem) ill. fordított esetben is.
  • A gyermekeket be kell vonni a helyzet megoldásába amennyire lehetséges, ehhez tájékozódni kell az ő technikai eszközeikről, saját megoldásaikról, lehetőségeikről.

 2) A neveléshez, oktatáshoz való hozzáférés vonatkozásában:

  • Minden iskolás gyermekhez el kell jusson az életkori sajátosságainak megfelelő távoktatás valamilyen formája (akkor is, ha nincs Internet vagy televízió készülék, nyomtató otthon).
  • Kiemelt figyelmet és türelmet kell tanúsítani e rendkívüli oktatási szituáció során, hiszen számos gyermek, szülő és tanár “menet közben” tanulja az oktatás ezen formáját, amit a tananyag és a számonkérés kapcsán indokolt figyelembe venni.
  • Az oktatáshoz való egyenlő esélyű hozzáférés csak akkor biztosított, ha a legszegényebb háztartásokban élő gyermekek sem esnek ki a tanulásból. Ehhez mindenképpen fel kell mérni a digitális oktatáshoz szükséges eszközök rendelkezésre állását, és ahol ebből hiány van (például csak a települési önkormányzat épületénél van wifi), ott meg kell teremteni ennek lehetőségét. A digitális oktatás során is szükség van a differenciálásra. Azt a gyerekek szociális helyzete mentén különböző tárgyi feltételek, valamint tanulási technikáik, és az önálló tanuláshoz biztosított lehetőségeik elérései egyaránt indokolják.
  • A tanév teljesítéséhez minden segítséget meg kell adni a gyerekeknek; az érettségizők számára a lehető leggyorsabban egyértelművé kell tenni, hogy milyen módszertan szerint, milyen eszközökkel és mikor fognak vizsgázni.
  • A speciális szükségletű gyermekek számára az érintett szakemberekkel történő konzultáció alapján lehetőség szerint egyénre szabott programot szükséges biztosítani.
  • Távoktatás esetén a speciális nevelési igényű gyermekek és fogyatékossággal élők egyedi igényeire oda kell figyelni. A különböző tantárgyak tananyagával való haladáshoz, az online tanulás támogatásához az iskolafenntartók – együttműködve az iskolákkal – adjanak ki speciális módszertani szempontokat figyelembe vevő útmutatókat, amelyek segítségével a szülők strukturálni tudják a tanulási kereteket.
  • Az Óvodai Nevelés Országos Alapprogramjának megfelelően célszerű kidolgozni módszertani ajánlásokat a távolmaradásban lévő kisgyermekek foglakoztatáshoz is.

3) Az étkeztetés megoldása vonatkozásában:

  • Az intézmények bezárása nem jelentheti a gyermekétkeztetés szolgáltatásainak szünetelését, a gyermekétkeztetést – akár a családokhoz történő kiszállítással – változatlanul biztosítaniuk kell az önkormányzatoknak.

4) A gyermekvédelmi ellátórendszer,  jelzőrendszer, veszélyeztetés vonatkozásában:

  • Az új helyzet jelentősen növelheti a családon belüli erőszak, bántalmazás előfordulását. Fontos minél több egyszerű kiadvány terjesztése minél szélesebb körben erről, illetve a gyermekek számára elérhető hotline és cset-vonalak (civil szervezetek, mint a Kék Vonal, NANE, Yelon) kapacitásának bővítése.
  • Szükséges a helyi gyermekvédelmi ellátórendszer megerősítése – a nevelési problémákkal küzdő családokra való fokozott odafigyelés érdekében. (Vannak gyerekek, akik felügyelet nélkül vannak otthon, amíg a szülők dolgoznak – függetlenül attól, hogy egyes iskolák tartanak felügyeletet).

5) A sérülékeny csoportok vonatkozásában:

  • Fokozott odafigyelésre van szükség a védelembe vett gyermekek esetében (a gyermekvédelmi észlelő- és jelzőrendszer működését komoly kihívás elé állítja az a helyzet, hogy a családjukban veszélyeztetett gyermekek különösen sok időt töltenek otthon). Szükséges szakmai protokoll és módszertani ajánlás kiadása a nemzetközi válsághelyzetekre irányadó szempontok alapján.
  • Az intézményi szakellátásban élő gyermekek különösen veszélyeztetettek. Az ő esetükben nem lehet eltekinteni a fokozott fertőzésveszélytől és a velük dolgozók védelmétől sem. Tekintettel a szökések korábban is magas számára, az új helyzetben egységes protokollra van szükség a visszatérő gyerekek elkülönítése és megfelelő pszichés támogatása érdekében is.
  • Az intézményben élő, különböző osztályokba járó gyermekek bekapcsolódása a tanításba nagy mértékben nehezített, mert nem csak a szükséges digitális eszközök nem állnak kellő számban rendelkezésre, de sok esetben még az elemi tárgyi feltételek sem.
  • Egyszülős családok esetén támogatni kell a gyermekről való gondoskodást.
  • A közegészségügyi vészhelyzet a különösen sérülékeny gyermekcsoportok esetében – gondolva pl. a fogyatékossággal élő és kettős szükségletű gyerekekre – fokozott odafigyelést igényel, nemcsak az oktatásban, de egyéb területeken is.
  • A krónikus betegségben szenvedő, kezelés alatt álló gyermekek esetében szükség van szakmai állásfoglalásra és intézkedésre arra vonatkozóan, hogy milyen módon jutnak hozzá az ellátáshoz, gyógyszerekhez, segédeszközökhöz, különös tekintettel arra, ha a nehezebb körülmények között nyújtott ellátásnak  az anyagi fedezete nem áll a család, illetve az ellátó intézmény rendelkezésére.
  • A gyermekekkel és családokkal dolgozó szakemberek megfelelő védelméről, támogatásáról minden formában gondoskodni kell, mivel eddig rájuk a tájékoztatás során nem tértek ki. A gyermekjóléti, gyermekvédelmi alap- és szakellátásban dolgozókat és a társszakmák képviselőit egyaránt érinti ez, hiszen ezeken a területeken a munkavégzést biztosítani kell.
  • Intézkedési terv kidolgozására van szükség azon esetekben, amikor a gyermek hozzátartozói megbetegszenek, és a gyerekek felügyelet nélkül maradhatnak. A tágabb család megkeresése, családba fogadás, illetve végső esetben a gyerekek ideiglenes elhelyezése szükségessé válhat, miközben a gyerekeknek maguknak is karanténba kell kerülniük ezekben az esetekben.

A koalíció tagjai valamennyi fentebb felsorolt témában tovább dolgoznak a gyermekek és családjaik számára legjobb megoldások kidolgozásán, illetve ennek támogatásán. A terepen szerzett tapasztalatainkat, további ajánlásainkat készséggel megosztjuk és szívesen gondolkodunk együtt a vonatkozó területekért felelős kormányzati szakértőkkel.

 

 

Comments are closed.