A 30 éve elhunyt Ferencsik János karmesterre emlékeztek

Megkoszorúzták a 30 éve elhunyt karmester, Ferencsik János sírját a Farkasréti temetőben csütörtökön. Az Operaház nevében Halász Péter főzeneigazgató, a Nemzeti Filharmonikusok (NFZ) képviseletében Kovács Géza főigazgató helyezett el koszorút a síron.

    “Ma 30 éve halt meg mindaz, amit gyűjtőszóval Ferencsik János karmesterként tudunk beírni azokba a zenetörténeti könyvekbe, amelyek örökre őrzik a legnagyobb művészek emlékét” – fogalmazott beszédében Kovács Géza a kétszeres Kossuth-díjas karmesterről, az Operaház és a Magyar Állami Hangversenyzenekar (az NFZ elődje) egykori főzeneigazgatójáról.
“Amíg zene lesz a földön, addig Ferencsik Jánosra emlékezni fognak mindazok, akik tudják, hogy milyen a valódi muzsikálás” – mondta Kovács Géza a megemlékezésen résztvevő egykori zenésztársak, tanítványok és barátok előtt. Közvetítette Kocsis Zoltán, az NFZ főzeneigazgatója sajnálatát, amiért csak lélekben tudott jelen lenni az eseményen.
A vezénylete alatt zenélő muzsikusok részéről Friedrich Ádám emlékezett meg Ferencsik Jánosról. “A próbákra teljes tudással érkezett. Nem a próbán tanulta meg rajtunk a műveket, hanem ott már bennünket tanított meg azokra. Tökéletes, tiszta mozdulatokkal vezényelt, mindent megmutatott a kezeivel, nem kellett sokat beszélnie” – idézte fel a kürtművész.
Friedrich Ádám szerint Ferencsik alappillérei Haydn, Mozart és Beethoven voltak, akárcsak Brahms, Richard Strauss, sőt Johann Strauss is. “Büszkén emlegette, hogy Bécsben megírták róla: egyformán jól érzi a bécsi walzert és a magyar muzsikát”.
Ferencsik művészetéről Friedrich Ádám szerint összességében “bátran mondhatjuk, hogy egyenrangú volt Bartókéval, Kodályéval és Lajtháéval. Velük egy szinten állt, ha egyáltalán léteznek szintek a zenében”.
“Koncerteken szinte soha nem hibázott, de próbákon is alig. Ilyenkor leintette a zenekart és annyit mondott: bocsánat, én hibáztam. Mások hibáit is elnézte, ha tudta, hogy az illető szívvel-lélekkel dolgozik, nem csak úgy ímmel-ámmal. Egyszer egy zenész hatalmasat húzott bele egy szünetbe. Erre leállt, leintett bennünket és azt mondta: látják, aranyoskáim, így kell behúzni” – mesélte.
Friedrich Ádám felidézte a karmester “elképesztő általános műveltségét”, nyelvtudását, filozófiában, képzőművészetben való jártasságát is. “Olyan volt, mint egy akadémikus” – mondta.
A Borsos Miklós szobrával díszített nyughely melletti megemlékezés a Nemzeti Énekkar előadásával zárult, Antal Mátyás karigazgató vezényletével.

Forrás:MTI